Visszatérve Erzsébet asszony élettörténetére, az évek teltek, de életének nehézségei, nemhogy enyhültek volna, de egyre bonyolódtak!
Az egészségileg stabilizálódott özvegy fia újra munkába járt, de még mindig a hidegkúti házban húzta meg magát három gyermekével. Mindenképp előnyükre vált volna az önállóbb élet és környezetváltás, vagyis egy saját lakás, de erre pénz nem volt.
A három kicsi ráadásul, sorra csak betegeskedett, és bizony nagyanyjuknak szüntelenül ostromolnia kellett az eget. A gyerekek anyjához is könyörgött, hogy segítse meg három kis árváját. A tiszteletre méltó édesanya azonban, megjelent Erzsébet asszonynak álmában, és kezeit szomorúan széttárva csak ennyit mondott:
„Túl keveset hoztam magammal!”
Az álom mélyen megérintette Erzsébet asszonyt, és évekig elmélkedési tárgya maradt. Valójában ekkor értette meg igazán azt, hogy mit jelent „mennyei kincseket” gyűjteni (Mt 6, 19-20). Vagyis, aki viszonylag keveset gyűjt, az keveset is segíthet, és ez egyben magyarázatot ad a szentek hatékonyságára is!
Az éghez könyörgött tehát a Szűzanya bátorító szavaival, melyet most a saját szorult helyzetére értelmezett. „Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni...” (I/71).
Fokozta imádságait elhunyt menyéért és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, kérve valamennyiük együttes segítségét a napi gondok és a kilátástalannak látszó lakáshelyzet megoldására is.
A Szeretetláng kiválasztottja egyáltalán nem bízott a „véletlenekben”, annál inkább a Gondviselésben. Egy alkalommal boltba indulásakor, egy szomszédasszonya megkérte, hogy dobja be totószelvényét − és nevetve hozzá téve −, ha nyerek, a fele a magáé lesz! És lám! A szelvényen tizenegyes találat lett!
Erzsébet asszony a legkevésbé sem kísérte figyelemmel a focimeccseket, így nagyon meglepődött, amikor az asszony – írd és mondd –, megjelent a nyeremény felével! Az összeget megköszönve, „égi küldeménynek” tekintette – mert különben el se fogadta volna!
Egy kis „misztikus iróniával” elmondható, hogy a szomszédasszony bizonyára sose jött rá, hogy valójában azért nyert, mert Erzsébet asszonynak szüksége volt a pénzre!
És ő meg is köszönte a Szűzanyának a tisztítótűzből szabadult lelkeknek, és a szomszédasszony elhunyt hozzátartozóinak! Erősen érezte, hogy a három gyermek édesanyja „keze is benne volt a dologban”!
(folyt.)