Az előző részben azt meséli Erzsébet, hogy miként tudott egy meghívásnak eleget tenni, melyen bár én is ott voltam, mégse találkoztunk! Folytatva Erzsébet asszony elbeszélését:
– A Péter, akivel egyszer Dienes Valéria közösségében találkoztam, várt rám a János kórházi végállomáson, és tíz perccel 6 előtt megérkeztem a vetítésre!
Az előadás nem kötött le igazán! Folytonosan csak a gyerekekre gondoltam. Ott tudtam meg, hogy a Szűzanya megjelent Garabandálban, a gyönyörű hegyek közti kis faluban. Az előadó Dr Molnár Gyula ügyvéd volt, akit már ismertem és lényegében csak erről beszélt. A felvételek szépek voltak és mondhatom, hogy a Szűzanyának van ízlése!
Bár a társaságban voltunk vagy tizenketten, engem csak ketten ismertek, amiként én is őket, Pétert és az előadót. Téged meg fiacskám nem is láttalak, persze – jut eszembe –, magad is mondtad a múltkor, hogy késve érkeztél! Na ez rám nem jellemző!
Aztán mikor végre hazaértem, a gyerekek betakargatása közben végiggondoltam a garabandáli eseményeket. Szép volt, de számomra nem volt újdonság, mert a gondolatvilágomban már mindez megfogalmazatlanul, benne volt. Magamban úgy értelmeztem, hogy ez is része a Szűzanya világmentő tervének, melynek „koronája” a Szeretetláng kiáradása, mely – titkár testvér – akkora nagy esemény lesz, hogy teljesen megújul a föld színe (II/93-94), ahogyan ezt az Úr Jézus nekem elmagyarázta.
Amint az imáimat elvégezve lefeküdtem, a Szűzanya megszólalt a lelkem mélyén: „Kislányom! Sürgősen vedd fel a kapcsolatot a Tiborral, aki egy fiatal családapa!” Erre én mondtam: De Anyám, én nem ismerek semmiféle Tibort!
„Szólj annak, aki téged meghívott, és ő elküldi hozzád, mert ő lesz az én titkárom!”
Én pedig fiacskám lelkendezve így szóltam: ó de jó, hogy lesz végre egy titkárom, mire a Szűzanya helyesbített: „Nem a te titkárod, hanem az én titkárom!” Én pedig nagyon elszégyelltem magam az önteltségemért!
Reggel hétkor telefonáltam a Péternek, hogy ismer-e valami Tibort? Hogyne ismernék – válaszolta! Na akkor megkérlek, hogy sürgősen küldd el hozzám Albertfalvára, mert a Szűzanyának terve van vele!
A többit már te jobban tudod! – fejezte be Erzsébet néni.
(folyt.)
