Az árral szemben csak az elhivatott lelkek maradnak meg
Ma, amikor templomokat zárnak be, vagy rombolnak le és övéi közömbösen nézik mindezt, az Úr Jézus szomorúan szólít meg bennünket a Szeretetláng üzenetében: "Szívem fájdalma oly nagy a sok nekem szentelt lélek miatt. Pedig, hogy járok utánuk lépten-nyomon követem őket kegyelmeimmel. Látom őket amint fásult tétlenséggel csak a maguk kényelmét keresve és Engem mellőzve élnek. Hogy fogtok számot adni az elfecsérelt időtökről! Én magam vagyok a szeretet, a türelem, a jóság, a megértés, a megbocsátás, az áldozat és az örök Élet. És ez nem kell nektek? Keresztre feszített, vértől ázott Szent Testem hiába emelkedett magasra? Ti vakok és szívtelenek! Nem látjátok, hogy mit tettem értetek? Nem indul meg szívetek? Nem akartok velem járni, velem gyűjteni, a szívetek nem dobban velem, a bensőtök nem érez velem? Hiába nyitottam meg szívemet, a kegyelmek bőségét ott hagyjátok? Hidegen hagynak benneteket az érzéseim, mely csak értetek és veletek érez? Szívem szelíd dobbanását, nem akarjátok hallani? Azt akarjátok, hogy majd dörgő hangon kiáltsak felétek...? Ahová állítottalak benneteket, ott álljátok meg helyeteket szilárdan és önfeláldozóan! Én mindent kitaláltam, hogy csak értetek szenvedhessek, és ti semmi készséget nem mutattok, s csak mentegetődzés az egész éltetek. Vegyétek már fel azt a keresztet, melyet én is magamhoz öleltem és feszítsétek fel már magatokat miként én, mert nem lesz örök éltetek! (II/8-10)
A nehéz idők elérkezése előtt készüljetek fel újra erős elhatározással arra a hivatásra, amelyre meghívtalak.
Ne unott, közömbös tétlenségben éljetek. Az árral szemben csak az elhivatott lelkek maradnak meg. A nagy veszély, melyet felétek indít a sátáni hatalom, az Én kezem felemelése által indul el. Adjátok tovább figyelmeztető szavaimat minden papi lélekhez. Rázzon fel benneteket előre figyelmeztető szavam és szigorú kérésem". (III/159-160)
(folyt.)
