Antalóczi Lajos, a későbbi bölcsészdoktor és prelátus, írásaival sok „kollégát” győzött meg a Szeretetláng Lelkiség hitelességéről, kegyelmi erejéről és számtalan imaközösség alakult tanúságtétele és ajánlásai nyomán.
De elbeszélésemben kissé megint előre haladtam!
1965-öt követően a Szeretetláng üzenetek kivonatai gépelt formában terjedtek és esetenként papi vezetéssel, imaközösségek jöttek létre az egész országban. Erzsébet asszony maga, kifejezetten nem terjesztette a kapott üzeneteket, de mindig ajánlkoztak lelkes asszonyok, akik hajlandóak voltak egy-egy összeállított anyagot legépelni.
Összességében két-három különböző személy is legépelte az egész addig ismert Lelki Naplót! (Sajnos senki sem tudta megállni, hogy a helyesírási és mondatszerkezeti hibákat ki ne javítsa!) Lényeg azonban az, hogy a naplórészletek terjedni kezdtek és egyre több embert, sőt rejtett szerzetesi közösséget késztetett az imádság-böjt-virrasztás gyakorlatára! A nyugaton szolgáló magyar papság közül többen ráéreztek a Szeretetláng fohász „kegyelmi hatására”, és valamiféle „lelki 56-ot” véltek felfedezni a lélekújító lelki mozgolódásban.
1969. A Római Magyar Papi Intézet (PMI) magyar ügyvivője − Mester István pápai prelátus −, a kiutazók lelkes elbeszéléseiből ismerte meg a Szeretetláng üzenetét.
Magyarországi paptársai útján érdeklődött Erzsébet asszony személye után, majd sikerült postai úton felvenni vele a kapcsolatot. Mester atya teljesen elfogadta a Szeretetláng üzenetét, és két alkalommal is meghívta a Szeretetláng üzenetének egyetlen kiválasztottját.
(folyt.)
(Kép: A Szeretetláng plakett, melyet megkapott Dr. Antalóczi Lajos pápai prelátus, Szent II. János Pál pápa, Dr Kisberk Imre püspök és Dr Erdő Péter bíboros-érsek.)