A vád szerinti „lelkivezető válogatás” kérdése a hetvenes évek vége felé, lényegesen megváltozott. Sokan ugyanis elhunytak azon papok közül, akikre számíthatott, vagy akikből „válogathatott". Az a kérdés tehát, miszerint Erzsébet asszony váltogatta a lelkivezetőket, nagyon is pontatlan! Kezdetben ugyanis: kereste, de nem találta! Utána megtalálta a papot, de az nem vállalta. Végül végre megtalálta az alkalmas atyát, aki vállalta is volna, ha nem beteg! Nem csoda, ha Erzsébet határozottan úgy érezte, hogy a rábízott világméretű Ügy a „körmére égett”. Vagyis nézete szerint a Szeretetláng ügye nem haladt lényegesen előbbre, és ezt a bizonytalankodó, vagy már erőtlen lelkivezetők számlájára írta!
El kell mondanunk, hogy a „kollektív vezetés” tanácsadások formájában még Rómából is megvalósult, hiszen Erzsébet állandó levelezésben volt Mester István prelátussal (aki ismerte a teljes Naplót). Nos ő pl. a hetvenes évek közepén azt tanácsolta Erzsébetnek, hogy 1971-el zárja le naplóit és ne írjon többet, mivel a Szeretetláng ügyének mind elvi, mind gyakorlati tudnivalói már le lettek fektetve.
A tanács – bár helyes volt –, de Erzsébet asszony sokszor még azokat sem írta be mind, amit '71 előtt kapott, pl. azt, hogy az Üdvözlégyekbe fűzzük bele a Szeretetláng könyörgését stb. Ez is példázza a lelkivezetés tényleges (naprakész) hiányát.
Csak hozzáfűzöm, hogy kiváltságoltunk azért nem írt be jónéhány dolgot a Naplójába, „mert már úgyis ismerik”!
Római „lelkivezetője” kérésére csupán mérsékelte a bejegyzéseit és egyre kevesebbet írt naplójába, ám úgy a leírtakban, mint a le nem írtakban, 
egyre inkább érvényesültek az 'emberi tényezők'. (Sok látnok esik ebbe a hibába!) Egy ilyen „üzenet” vezetett Antalóczi Lajos atya 'menesztéséhez' is, (melyről a következőkben fogok szólni). Mindez annak ellenére, hogy maga Erzsébet asszony mondta több alkalommal, hogy „Lajos atya az, akit a Szűzanya szent ügyének a felkarolására rendelt.” És valóban Antalóczi Lajos szervezte meg országosan a már említett 'tizenkét papot', ő volt aki több vidéki plébánián szervezett Erzsébetet meghallgató papi közösséget és ő volt az, aki Erzsébet Lelki Naplóját a lelki irodalom gyöngyszemének nevezte.
(folyt.)
(Mester prelátus sírja az egri bazilika altemplomában.)
