De folytatva alapkérdésünket, Erzsébet asszony váltogatta-e a lelkivezetőit?
A további idézetekből mélységes emberi küzdelmekre-, gyengeségekre és megaláztatásokra vetül fény, melyek pontosan körvonalazzák a feltett kérdésekre adható válaszokat.
»A Szentáldozásnál újra a lelkiatya hiánya nehezedett a lelkemre. (Az Úr Jézus szeretettel szólt hozzám:) „Légy türelmes és legyen világos előtted szenvedésed értéke! Megmondom miért tartom távol tőled lelkivezetőd; ajánld fel e a szenvedést is azon célra, hogy sok és igazi lelkivezető legyen /az országban/! Kérj sok kegyelmet, hogy sok és szentéletű gyóntató legyen! De sok lélek kerülne közelembe azáltal, ha a lelkivezetők több megértéssel és türelmes áldozatvállalással vezetnék a lelkeket. Ez is missziós munkád legyen, hozz érte te is sok áldozatot. A mi kezünk együtt gyűjtsön!” – és hangja kedvesen kérő volt.« (II/12)
Tény, ami tény, Erzsébet asszony határozott volt is, de nem volt öntelt és egymagát kevésnek találta a felelősségteljes döntésekre, és a világméretű feladatok végrehajtására.
A naplójában így ír: „Sajnos, hogy nincs lelkivezetőm, akinek elmondhatnám a lelkemben történő változásokat, /melyhez/ sok mindenben tanácsot kellene kérnem. Az Úr Jézus váratlanul válaszolt szavaimra. „Látom kicsinyhitűséged. miért vagy türelmetlen? Az Én dolgom, hogy mikor milyen lelkivezetőhöz kerülj. Ne félj Én majd Szívem szerinti lelkivezetőt adok számodra. Ne félj! Soha nem hagylak el – és szavai oly biztatóak voltak, melyek nagy megnyugvást adtak lelkemnek...”
(folyt.)
