A négy elemit végzett Erzsébet asszony hitelességének felismerése és elismerése annál inkább aktuális, mert napjaink egy-egy „kétkedés mentes” látnokának, a világ legtermészetesebb dolgaként publikált „üzenetei” azért tűnhetnek (esetenként) helytállóknak, mert vagy maguk képzettek, vagy lelkivezetőjük szűrőjén keresztül fogalmazták meg azokat, vagy már ismert és egyházilag elfogadott magánrevelációk szövegeiből plagizálnak! Az ilyen írások – még ha helyes tanítást (is) hirdetnek – mégis csak hazugságok, és elterelik a figyelmet a valódi és jóváhagyott üzenetek megvalósításáról, lásd Fatima!
Nem tekinthető tehát pozitívnak az olyan magán-kinyilatkoztatás, mely (így-úgy) az Egyház iránti engedetlenségből fakad, széthúzást kelt egy közösségben. Erre szokták mondani a Szeretetlángot ellenzők, hogy a Szeretetláng sem volt mindig elfogadott és ennek üzenete is megosztotta az embereket!
Nos, a Szeretetláng üzenetének bontakozási korában – melyet az ÁEH és a BM titkosszolgálat felügyelt –, az említett „megosztottság” nem teológiai kérdésekre vezethető vissza (hiszen meg sem vizsgálták), hanem a tárgyi ismeret hiánya, az ál-ökumenés aggályosság, vagy politikai megfélemlítettségből, tehát gyávaságból eredhetett.
Az un. „Szeretetláng üzenetek”, csak a kezdetétől számított 5-6 év múltán kezdtek ismertté lenni! Erzsébet asszony ugyanis nem egy „sztárolt” vagy „megélhetési látnok” volt és a legkisebb mértékben sem hirdette önmaga az üzeneteket! Teljesen a lelki vezetésre hagyatkozott, akik malma bizony igen lassan őrölt! Ezzel szemben – és ez intő példa a mai látnokoknak –, az üzenetek elvárásait neki magának kellett megvalósítania (böjt, virrasztás, szentséglátogatás stb.), mindezt úgy, hogy még a saját családja sem tudott róla (nemhogy a szélesebb környezete)!
Erzsébet asszonynak szó szerint meg kellett szenvednie a rábízott Ügyért! És hogy maradéktalanul megtette, kitűnően bizonyítják életének (csaknem emberfeletti) küzdelmei, a Lelki Napló világos sorai és a róla szóló tanúságok.
(folyt.)
