Erzsébet asszony korántsem fogadta természetesnek lelki párbeszédeit az Égiekkel, és időnként a kételyek kínjaival küszködött (IV/25), jóllehet a kísértések elmúltával ezek eloszlottak!
Ezzel magyarázható, hogy igyekezett mindig a gyóntatók tanácsát kikérni, mert a legkevésbé sem akart „megtévesztett vagy másokat megtévesztő” lenni (III/190)!
A felkeresett papoknál meggyónt, feltárta megbízatását, lelke állapotát, majd többnyire gépelt írásként is átadta a Szeretetláng ismertetését az Égiek kérésével. Tekintve, hogy megbízatásával kapcsolatban a gonosz − ha tehette − szüntelenül zaklatta; hogy adja fel (küldetését), „mert hazugság az egész”, Erzsébet asszonyt – a naplója tanúsága szerint is – a kételyek kínja gyötörte, ezt szenvedte folytonosan, és ehhez kellett (kellett volna) egy tapasztalt lelkivezető, aki nem csak a kegyelmek milyenségét, de a lélek vergődését is képes lett volna orvosolni!
Egy alkalommal Erzsébet súlyos kísértések közt vergődve olyan indítást érzett, hogy menjen vissza minden paphoz akinél addig járt és összetépesse mindazt az ismertetőt amit előző hetekben átadott, mivel ő egy „megátalkodott hazug” És legyen tanúságul ez a mai látnokoknak, hogy a Szeretetláng kiválasztottja ezt meg is tette! Hogy mi lett az eredménye? Néhány pap önelégült mosollyal mondta, hogy „tudta”, néhányuk közömbösen fogadta Erzsébet asszony lelki vergődésének ezen megnyilvánulását, bár volt egy, aki nyomban lelki vigaszt nyújtott gyónója lelkének és kijelentette, hogy voltak ugyan fenntartásai, de épp ezáltal hitelesedett benne a Szeretetláng égi eredete!
(folyt.)
