Az előző részben, Erzsébet asszonyt ért „hihető” rágalomról volt szó!
Erzsébet asszony, a hatgyermekes édesanya és hős nagymama „alaptermészetéről” a naplóban is ez olvasható. /Jézus:/ „Az Örök Atya tudja, milyennek teremtett. Ismeri erőszakos, rossz természetedet. Ezt át kell alakítanunk. Az Én Szívem szerint erőszakot csak a rosszal szemben használhatsz ezentúl. De ne csüggedj! Nézz fel Rám bizalommal, és kérj sok-sok kegyelmet! Leánykám, családod körében légy égő áldozat. Különösen a kis, jelentéktelen áldozatokat hozd meg, és jöjj Hozzám, mert elhagyottan szenvedek! Ne aggódj amiatt, hogy csak kis dolgokat tudsz cselekedni. Nem áll ez jól neked, maradj csak egészen kicsinek! Oldódj fel Bennem, mint csepp víz a borban.” (I/26)
Mi az igazság? A 'jólértesült ismerős' valós, de felszínes tapasztalatot mesélt el. Erzsébet asszony abban az időben, elhunyt menye és beteg fia három kicsi árváját gondozta. A fiúcskák felügyeletére, még átmenetileg is ritkán kapott segítséget.
Így különösen nehéz gond volt a napi bevásárlás. Erzsébetnek volt két erős, (egyforma) bevásárló szatyra, melyet egy asszony varrt neki ajándékba. Az egyiket mindig leadta a boltban, benne a kívánt áru listájával és a pénzzel.
Az üzlet közel volt a lakótelepi lakáshoz, így rendszeresen előfordult, hogy a három gyermeket magára hagyva beteg apjukkal (aki többnyire szobájába zárkózott) lerohant az üzletbe és kicserélte a teli szatyrot az üresre (melyben újfent benne volt a másnapi lista, pénzzel!) Ennyi a történet! A Szeretetláng látnoka részéről ez nem tolakodás, vagy pláne erőszakosság volt, hanem a kényszer szülte − másoknak hátrányt nem okozó − praktikusság, mely egyébként neki is nyugtalanságot okozott, a gyermekek átmeneti magára hagyása miatt. Más megoldást nem talált, ajánlkozó segítője (napi bevásárlója) pedig nem akadt!
Antalóczi Lajos atya, egykori lelkivezetője így jellemezte: Erős asszony volt, kinek életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendkívüli kemény böjt, a sok imádság és a porig való alázkodás. Ám, idealizált lenne az Erzsébet asszonyról alkotott kép, ha letagadnánk a természetéből fakadó emberi gyengeségeket. 'Erőszakos volt!' − mondják, akik felületesen ismerték. De mondhatnák-e, ha Erzsébet alulmarad, és 'szolidan' megsemmisül kemény sorsának hihetetlen forgatagában? (Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, 2000. Eger)
Tény, hogy életrevaló volt! Tény, hogy semmit sem adott fel egykönnyen és tény, hogy szó szerint vette Jézusa evangéliumi szavait: ,,Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!” (Mt 7,7 és Lk 11,9) Ő zörgetett!
(folyt.)
