Az üdvösség szolgája
Tehát kettősség dúlt Szent József lelkében, egyfelől emberileg a méltatlanság tudat, hogy Isten titkának részese legyen, másfelől pedig lelkének készsége és engedelmessége Isten tervei iránti.
Ilyen körülmények között „József, aki igaz ember volt” (Mt 1,19), alázatosan kiutat keresett a számára felfoghatatlan és nehéz helyzetből. „Míg ezen töprengett, álmában megjelent neki az Úr angyala, és így szólt hozzá: 'József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiút szül, akit te Jézusnak nevezel, mert Ő szabadítja meg népét bűneitől'” (Mt 1,20-21).
Amikor József felébredt, úgy cselekedett, ahogy az angyal megparancsolta neki, és magához vette Máriát (Mt 1,24). Ez az evangéliumi vers sokat elmond a József és Mária között kiteljesedett – a férfi és nő közti – harmóniáról, mely Ádám és Éva kapcsolatában megbomlott! Kettős igenjükkel kezdetét vette az Újszövetség!
Szent II. János Pál ezt írta Máriáról: "Az Új Szövetség kezdetén, amelynek örökkévalónak és visszavonhatatlannak kell lennie, egy nőt találunk: a Názáreti Szüzet." (Mulieris Dignitatem apostoli levél (1988. augusztus 15.), 11. bek.) Egy évre rá a szent pápa, ezt írta: "József az igaz ember, magán hordozta az Ószövetség örökségét, ám igenjével belépett az Újszövetség kezdetébe Jézus Krisztusban (ld. Mt 1,24)." (Redemptoris Custos (1989. augusztus 15..), 32. bek.)
»Mária hite találkozik József hitével. Ha ugyanis Erzsébet a Megváltó édesanyjáról azt mondhatta: „Boldog az, aki hitt...”, akkor bizonyos mértékig Józsefre is vonatkoztathatjuk ezt a kijelentést, hiszen a döntő pillanatban igennel válaszolt az Igére, melyet Isten közölt vele. Hogy pontosak legyünk: József nem szavakkal válaszolt az angyal „híradására”, mint Mária, hanem „úgy tett, ahogy az Úr parancsolta, és magához vette Máriát mint hitvesét”. Amit tett, az a „hit legtisztább engedelmessége” (vö. Róm 1,5; 16,26; 2Kor 10,5-6). Ezért mondhatjuk azt, hogy amit József tett, az egészen különleges módon összekötötte őt Mária hitével: Istentől származó igazságként fogadta el azt, amit Mária már az angyali üdvözletkor elfogadott. A Zsinat ezt tanítja: „A kinyilatkoztató Istennek a 'hit engedelmességével' tartozunk. Ezzel az ember szabadon Istenre bízza egész önmagát, 'értelmével és akaratával egészen meghódol a kinyilatkoztató Isten előtt' és önként elfogadja a tőle kapott kinyilatkoztatást”«. (Dei Verbum 5)
Szent József tehát be lett avatva az Úr Üdvözítő Titkába, vagyis Mária anyaságának titkába. Néhányan ezt a szentírási részt, óhatatlanul a második angyali üdvözletnek tartják. Azzal a különbséggel, hogy míg Mária esetében nappal történt a jelenés, József esetében éjjel zajlott, álmában. (József, az élete másik két legfontosabb döntését is éjszaka hozta meg. Fontos megjegyezni, hogy az angyal felszólításának hitelében másodszor sem kételkedett, mivel nem magáról, hanem Máriáról és isteni Fiáról volt szó! Nem beszélve arról, hogy Betlehemben a megelőző napokban tapasztalhatta Heródes katonáinak felfokozott érdeklődését! Szent József tehát mindkét esetben – és összességében – helyesen cselekedett, és így lett ő „az üdvösség szolgája”.
Szent József halála még Jézus életében megtörtént, és mivel halálos ágyánál az Úr és a Boldogságos Szűzanya állt, ezért tartjuk Őt. a "Jó halál" közbenjárójának!
Az imádság és a hit embere, missziójának minden váratlan eseményére, mélyen hálát adott Istennek, és alázatos imában tekintett kérdőn az ég felé.
A Szentírás és az egyházi hagyomány szerint József az életében felmerülő nehézségek ellenére is Istenre hagyatkozó "igaz ember" maradt, aki megingathatatlanul védte azt a három kincset, amely rá bízatott.
Az első, Mária szüzességének őrzése a házasság külseje alatt, és József maga is angyali tisztaságra tett szert.
A második és legdrágább őrzendő kincs Jézus Krisztus személye volt, akit a mennyei Atya a gondjaira bízott.
A harmadik letét a Megtestesülés csodálatra méltó titkának őrzése volt Isten akarata szerint, Aki ezt a Titkot nem kívánta a kijelölt időpontig felfedni a világ felé.
József nevet adott a gyermeknek: ezzel a sajátjának ismerte el és ezzel a névadással (földi) identitást adott Jézusnak, miközben az apasággal új önazonosságot nyert.
Szent József Isten iránti odaadása ‒ anélkül, hogy egyenlőként szemlélnénk a Szent Szűzzel ‒, mégis párhuzamba állítható Vele, hiszen elválaszthatatlan a Szent Családtól! József szerepe annyira része az isteni misztériumnak, hogy az Egyház soha nem fogja – és nem is tudja – teljes igazságában dicsőíteni Őt!
Az igaz, hogy Szent József mindig a háttérben maradt, ám ez nem lehet indoka a mellőzöttségnek! Sőt! Kérnünk kell a segítségét és példaként kell állítani Isten Népe elé, mert épp erre van a legnagyobb szüksége a világnak, a családnak, a férfi-ideálnak!
A nyugati Egyház naptárainak tanúsága szerint a 10. század óta március 19-én ünnepelték Szent Józsefet. Róma is ezt a napot vette át, és először 1479-ben, majd 1621-ben vették föl az általános naptárba.
1889-ben a názáreti francia-libanoni Názáret Nővérek zarándokszállója alatt Heródes-kori sírokat találtak. Köztük egy jeles sírt, amelyet a helyi hagyomány „az Igaz sírjának” nevezett. Mivel Szent Józsefet Máté evangelista „igaz embernek” nevezi (1,19), nagyon valószínű, hogy Szent József sírját találták meg.
Az, hogy Szent József alázatosságában méltatlannak találta magát az isteni misztériumban való részvállalásban, és végül mégis felülkerekedett benne az Istennel való együttműködő készség, hét tényezővel is magyarázhatjuk:
1) Istentől való kiválasztottsága!
2) Dávid leszármazottja (Mt 1,16), ezért kijárt neki a „messiási család sarja” cím, melyet átadott Jézusnak!
3) Ifjú korától az életszentségre való törekvése.
4) Az esszénusoknál tanult mély-meditatív lelkület és aszketikus életmód.
5) Igaz ember volt (Mt 1,19), az ószövetségi törvények tökéletes megtartója (Mt 1,20;24).
6) Szűzi jegyesének, Máriának az érte való imádsága.
7) Az angyal intése.
Szent József üdvtörténeti szerepe az volt, hogy jogi biztonságot és oltalmat nyújtott a Megváltó Anyjának és Isten megtestesült Fiának. Halála előtt József adta át Dávid családjában az Ábrahám óta apáról fiúra szálló elsőszülöttségi áldást Jézusnak. Ebből következik a tiszteletnek az a foka, mellyel az Egyház Józsefet tiszteli: a Szűzanyát illető hüperdulia után következő protoduliával. Miként IX. Pius pápa az Egyház védőszentjévé tette.
XIII. Leo Szent József, amilyen szeretetteljesen viselte gondját Máriának és amilyen örömmel szentelte magát Jézus Krisztus nevelésének,[1] ugyanígy oltalmazza és őrzi annak Titokzatos Testét, az Egyházat, melynek előképe és példája maga a Szent Szűz.
XIII. Leó pápa már jó 130 évvel ezelőtt felszólította a katolikus világot, hogy kérje Szent Józsefnek, az egyetemes Egyház védőszentjének oltalmát. A Quamquam pluries kezdetű enciklikában arra az „atyai szeretetre” hivatkozott, amellyel József a „gyermek Jézust szerette”, és „a szent család gondos őrzőjének” oltalmába ajánlotta és rábízta azt a drága örökséget, amelyet „Jézus Krisztus a vére árán szerzett”. Miként említettük, az Egyház azóta is esedez Szent József oltalmáért, „arra a szeretetre hivatkozva, amely őt Isten Szeplőtelen Szűz Anyjához fűzte”, és neki ajánlja minden gondját: azokat is, amelyek az emberi családot fenyegetik.
Ma is számtalan okunk van, hogy ugyanígy imádkozzunk: „Távolítsd el tőlünk, ó, legszeretőbb atya, a tévelygés és romlottság mételyét, védelmezz az égből, ó, legerősebb támaszunk a harcban, és amint kiragadtad egykor a Kisded Jézust a legnagyobb életveszélyből, védd meg most is Isten szent Egyházát az ellenséges cselvetésektől és minden bajtól.” (XIII. Leó, „Oratio ad Sanctum Iosephum, p. 183)” A mai időkben is állandóan komoly okunk van arra, hogy minden embert Szent Józsefnek ajánljunk.
Szent József személyében megvalósult a Dávid nemzetségének tett ígéret, általa zárult le az Ószövetség és Ő nyitotta meg az Újat. Egyszerre tartozik mindkét Testamentumhoz, hiszen József az utolsó a régi patriarchái közül és Ő az első az új szentek közül. Imában kérjük segítségét!
Holnaptól kilenced formában folytatódik Szent József és a Szent Család története! Lássuk a bevezetőjét:
KILENCED SZENT JÓZSEF KÖZBENJÁRÁSÁÉRT
Bevezető ima a kilenced minden napján ismételve:
Köszöntünk téged József, akit az isteni kegyelem betöltött. A Megváltó a te karjaidban pihent és láthattad növekedését. Áldott vagy te a férfiak között és áldott a te szűzi jegyesed isteni Gyermeke, Jézus. Szent József, az isteni Fiúnak atyja, imádkozz értünk családi-, egészségi- és munkahelyi gondjaink közepette, egészen életünk végéig, és segíts meg bennünket halálunk óráján. Ámen
