József az egyszerű ember és "Doctor Mysticus"
Amikor a Szent Szűz hazaérkezett Zakariás házából, emberileg nagyon is érthető, ha József meglepődött, látva Jegyese áldott állapotát.
Amellett, hogy a Szent Szűz puszta jelenléte észrevétlenül helyez bárkit bizonyos lelkiállapotba (a gonosz lelkek rettegnek, az igazak boldogok). Ráadásul Józsefről elmondható, hogy az üdvtörténet legnagyobb misztikusa volt, vagyis karizmákkal megáldott ember. Így biztosak lehetünk abban, hogy lelkében épp úgy megérezte Szűzi Jegyesén a „kegyelmi hatást”, amiként Erzsébetet is eltöltötte a Szentlélek Mária látogatásakor és Anna prófétaasszony is megérezte az isteni Jelenlétet!
Egyháztörténészek közt vita tárgya, hogy József elkísérte-e Jegyesét Erzsébethez, vagy sem? Ha nem, akkor valóban csodálkozhatott Mária látható áldott állapotán, amellett, még a többletkegyelem áthatotta, és ez bizonyára megijesztette, tanácstalanná tette! Ha pedig azt fogadjuk el, hogy József Máriát, Erzsébet meglátogatására elkísérte, és jelen volt a találkozásánál, akkor hallania kellett Erzsébet elragadtatott szavait az „én Istenemnek Anyja” kifejezést, valamint Szűz Mária hálaadó énekét! És bizony emiatt Szent József megijedhetett, hiszen ő mélységesen élte az ószövetségi törvényeket, az "Istenemnek Anyja" kifejezés pedig istenkáromlásnak tűnhetett, hiszen József „igaz ember” volt, s a törvény szerint ilyenben nem lehet részes! Tehát Szent József kétszeresen is próbár lett téve!
Mint említettem, József nyilvánvalóan megérezte az isteni kegyelmet, hiszen az Egyház is „Doctor Mysticus”-nak (a misztika doktorának) nevezi. Lelke mélyén tehát érezhette az „isteni csodát”, mely emberi ésszel felfoghatatlan! Ám nem zárható ki, hogy József is küszködött a „kételyek kínjával”, amilyen értelemben ezt a fogalmat, Erzsébet asszony használta a Szeretetláng Lelki Naplóban.
Ebből következően Szent József bár egész életében Istenre hagyatkozott, nagyfokú alázatossága miatt inkább „menekülni” akart a felfoghatatlan isteni misztérium elöl, mert elsősorban teljesen méltatlannak érezve magát, hogy ebben tevékeny része legyen! (Így vélekedett Szent Bernát is!) Megeshet azonban, hogy mégsem a fentiek ébresztették Józsefben a gondolatot – tehát csak gondolatot (!) –, hogy Jegyesét titokban elbocsássa (Mt 1,19), még kevésbé az emberi gyávaság, hanem az isteni misztériumhoz való méltatlanságtudata!
Azt nem tudni, hogy József esetében Máté miért épp az „elbocsájtás” gondolatát írta meg – ám lehet –, hogy nem kívánta Szent József misztikus mivoltának hangsúlyozásával halványítani a lényegi és aktuális isteni misztériumok sorát! Bizonyára hasonló ok miatt nem fejtették (fejthették) ki az evangelisták Mária „minden malaszttal teljes” voltát sem! A lényeg, hogy József is annyira ráhagyatkozott Isten akaratára, hogy végül az angyal intő szavára ő is "legyen nekem a te szavaid szerint"-tel válaszolhatott!
Ima Szent Józsefhez
Ó, Szent József, ki oly nagy és erős védelmezőnk vagy és kérésed oly gyorsan jut el Isten trónja elé, eléd helyezem minden aggodalmamat és kívánságomat.
Ó, Szent József, támogass hathatós közbenjárásoddal és kérd isteni Fiadtól, áldjon meg engem minden lelki ajándékkal, Krisztus, a mi Urunk által, hogy mennyei segítségedben részesedvén hálát és hódolatot adhassak a legszeretőbb Édesapának.
Ó, Szent József, soha nem unom meg szemlélni, ahogy Jézus alszik a karodban; közeledni sem merek, amíg Ő alszik a szíveden. Helyettem is öleld át szorosan, adj egy csókot a fejére a nevemben, és kérd meg, hogy viszonozza a csókot, amikor majd utolsót lélegzem. Szent József, haldoklók védőszentje, imádkozz értem! Ámen