Az előzőkben említést nyert, hogy Erzsébet asszony pihenni és kikapcsolódni elment az egykori „Szociális Testvérek” rendházába, ahol alázatból megkérdezte, hogy mit segíthetne?
Egy fiatal „nővér” azt ajánlotta, hogy takarítsa ki a padlást!
A padlás természetesen olyan volt, mint a rossz álmokban: fullasztó, poros-szürke és tele kacattal. Erzsébet egy kicsit meg is orrolt ettől a „nagylelkűségtől”, de nem mutatta ki és alázatosan elvállalta!
Nekifogott hát 'erzsébetes' alapossággal pakolgatni és leporolni a dolgokat, amikor egyszeriben újra kellett megtapasztalnia, „hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik!” (Róm 8,28) Talált egy szürkéskék keménytáblás, 70 mm-es dombor-gerincű (szaknyelven: „kötészeti makettet”, vagyis üres oldalakból fűzött) könyvet. Az első oldalán Slachta Margit kézzel írott sorai voltak.
Erzsébet elkérte a „könyvet” Piroska nővértől, aki az első oldalt ügyesen kitépve, mosolyogva át is adta, mert tudta, hogy a naplók másolatához kell.
És Erzsébet asszony lemásolta az addig meglévő három naplót egy negyedikbe! (Ez azonban az évek folyamán eltűnt! Dr. Molnár Gyula bácsi kivitte Franciaországba, egy bizonyos Mirjam nővérhez, aki valami „máriás” rendben a főnökasszony volt. Nos ezek a nővérek '89 után hazatelepültek Magyarországra és a Csatkai plébános, Németh József adott nekik egy házrészt a plébánián. Itt a nővérek olyan súlyos és méltatlan viselkedést mutattak az atya iránt, hogy a Magyar Püspöki Kar örökre kitiltotta őket Kis-Magyaroszágról. Ekkor a Felvidéken telepedtek meg Pozsony környékén. A bizonyos napló másolatot kérte tőlük a Szeretetláng Mozgalom vezetősége, de ők nem is tudnak róla!)
(folyt.)
