1965 második felében, minden imádság, elvonultság és küzdelem ellenére sem zajlott az élet zökkenőmentesen! Gondoljunk bele! Erzsébet asszony égi kérésre böjtölt és adorált, sorra felkereste azokat a papokat Budapesten, akiket az Úr név szerint kijelölt neki! És végül, nem csak ezen igyekezetének a „hiábavalóságát” kellett megtapasztalnia, de családtagjainak egyre kilátástalanabbnak látszó helyzetét is. (IV/31)
Ha az Olvasó belegondol, hogy a fentiek mennyi időigénnyel jártak, akkor maguk is csodálkozva olvassák, hogy Erzsébet asszony, még a böjtnél és az ismeretlen papok felkeresésénél is keményebb feladatot kapott az Úrtól. Éspedig azt, hogy az addigi három naplófüzetét, saját kezűleg másolja le egy különálló vastag füzetbe!
Tudnunk kell, hogy amiként Jónás próféta rühellte a prófétaságot, akként volt Erzsébet asszony is az írással!
Bár a felszólításnak nem mondott kifejezetten ellent, de halogató kifogásokat keresett, mint például egy alkalmas, vastag füzet keresése. Tbk. emiatt sem fogott hozzá.
Egy napon aztán a kerten belüli jeges járdán elcsúszott és eltört a bal keze. Ő mesélte, hogy épp nem volt ideje orvoshoz menni, ezért csak másnap ment el a kórházba, ahol elképedve hallgatták, sajátos hozzáállását!
Bal kezének eltörését Erzsébet figyelmeztetésnek vette a másolásra!
Legkevésbé a kéztöréstől, de tény, hogy kimerült volt és úgy érezte kikapcsolódásra, lelki frissülésre lenne szüksége. Ezt megbeszélte Piroskával (a mellé rendelt nővérrel), aki meghívta őt a hűvösvölgyi volt missziós rendházukba 8 napos lelkigyakorlatra.
Az egykori „Szociális Testvérek” egykori rendháza (II. ker. Báthori L. u. 10) lakóházként működött ekkor, néhány volt szerzetesnő lakóval. Erzsébet kitörő örömmel fogadta a lehetőséget. Gondolta, hogy a törött karját is pihenteti!
A közös elmélkedések és imádságok szünetében nem tudott mit kezdeni magával, azt meg különösen nehezen viselte, hogy „mások dolgoznak őrá”. Megkérte tehát a nővéreket, hogy adjanak neki valami „félkezes” munkát. Jellemző, hogy az egyik fiatal „nővér”, a lelki elvonulást kereső, de udvarias vendégnek a legelképesztőbb feladatot kínálta fel, miszerint, menjen fel a padlásra takarítani!
(folyt.)
