Az előzőkben felsoroltam a kármelita Marcell atya sanyarú sorsát és annak vélt indokait, ami miatt Erzsébet asszony lelkivezetését elutasította!
e). Nyomorúságos életkörülményei miatt az idegzsába egyre jobban kezdte gyötörni, melyre nyugalom és meleg lett volna a terápia. Ennek ellenére minden nap 6-7 órát gyóntatott (ősztől-tavaszig) jéghideg kis helyiségben. Amikor végre biztosítottak számára egy nyirkos és kifűthetetlen udvari szerszámos kamrát (!), boldogan költözött be újra a ,,cellába”. (Emlékhelyként ma is megtekinthető a rendház Rózsafa utcai bejárata felől!) Erzsébet jelentkezése idején (1962-ben) már többször volt Marcell atya kórházban, műtéteken esett át és életereje is nagyban megfogyatkozott.
Vajon tévedtek volna az Égiek azzal, hogy a Szűzanya Szeretetlángja ügyében Marcell atyára és a Kármelita Rendre számítottak? Aligha! Isten mindenkor tiszteletben tartja a szabad akaratot és számít az emberekben eredendően meglévő jóra való készségre. Sajnos bizony, ez állt a Marcell atyát körülvevő maroknyi kármelitára is!
De némi felelősség terheli a korabeli gyóntatók hozzáállását is! Ha a bátortalan és időhúzó magatartásuk helyett, akár csak egy évvel korábban irányítják Erzsébet asszonyt Marcell atyához, ő jobb erőnlétében, bizonyára még felkarolta volna Égi Anyánk Ügyét, mely számára aligha lehetett ismeretlen fogalom, hiszen (Marcell atya) naplójában 1957. január 24-én így ír: „Sok-sok áldozat kell, hogy innen indulhasson el a katolikus restauráció, a nagy megújhodás. Kérjük a Szentlelket, jöjjön el az egész világ szívébe és művelje csodáit.”
Nyilvánvaló, hogy már az első, Erzsébettel való lelki beszélgetések során tökéletesen felmérte az Ügy nagyságrendjét és a látnok őszinteségét. Tudatában volt, hogy lelkivezetőként önmagára hagyatottan ilyen súlyú ügyet felelősséggel, minden egyházi hatáskör nélkül képtelen képviselni!
Tisztában volt azzal is, hogy nem adhat semmiféle támadási felületet, sem a politikai apparátus, sem a szorongatott egyháziak felől! Marcell atya már maga is teljesen csak az Égiekben bízott és ezt ajánlotta a türelmetlen Erzsébetnek is: „Csak legyen bizalommal, a Szűzanya mindent elintéz!” (Ha a kedves Olvasót bővebben érdeklik az ide vonatkozó naplórészletek, akkor olvassa el a Lelki Napló II/1-3 és II/88-89-i bejegyzéseit!)
(folyt.)
