Erzsébet asszony évekig azon gondolkodott, hogy miként értheti a kármelita Marcell atya kijelentését: „Én leányom nem tehetek semmit. Ha a Szűzanya rám bízta volna, az más, de így...”
Nos, Marcell atya utolsó gondozója Hódosy Erzsébet Cusztódia nővér IML (Isteni Megváltó Leányai) nővér, így próbálta megválaszolni ezt a 'talányt': „Az atya nem akarta a Szeretetláng ügyére ráhozni a hatóságokat! Őt ugyanis figyelték és napközben egyenesen bujkálnia kellett, mivel a Szemináriumból pl. tévedésből vitték el az 'ávóra' Marcell Mihály teológiai tanárt, akit az adategyeztetések után szabadon engedtek.”
(Hozzá teszem, hogy Mihály atya figyelmeztette ezt a kollégáját! A tévedést követően a belügyisek még egy alkalommal próbálták Marcell atyát letartóztatni, de az egyik kirendelt nyomozó a lakásából indulva, még a saját ajtajában holtan esett össze!)
Sok mai Olvasóm el sem tudja képzelni, hogy milyen volt az a „népidemokrácia”, amely mindenkit figyeltetett, és különösen az egyházat akarta megfosztani szervező és lélekmentő feladatától!
És ebben a veszélyes közegben kellett feladatokat teljesítenie Erzsébet asszonynak!
A Lelki Napló szerint a Szűzanya így szólt Erzsébethez: „Leánykám, ne légy bátortalan, indulj el mielőbb. Szeretetlángom a Kármelből fog elindulni. Ők tisztelnek Engem a legjobban, vagyis ők vannak erre legjobban hivatva, hogy tiszteljenek engem. Vigyél két gyertyát, gyújtsd meg előbb a te kis lángodat, add tovább az én kármelita fiamnak...” (I/40)
(folyt.)