Bevezető 2
Szent Józsefről az Evangéliumokban csak Máténál olvashatunk, röviden: „Dávid utódai közül Jákobtól született József, aki jegyese volt Máriának, Jézus Krisztus szülőanyjának.” (Mt 1,16) A szent hagyományban annyi maradt fenn Róla, hogy hallgatag ember volt. Hallgatag volt azért, mert páratlan megbízatása által egyfelől Isteni Titkot hordozott magában és a hallgatás volt a feladata. Másfelől tudta, hogy a csend állhatatosságában, Isten kinyilatkoztatja magát teremtményének, alakot ölt benne a szerető 
hallgatásban és felviláglik a hallgatag szeretetben.
Erzsébet kijelentése: „Boldog az, aki hitt...”, mely Józsefre is vonatkoztatható, hiszen az angyal közlésére ő is igennel válaszolt, jóllehet nem szóval, hanem cselekedettel „úgy tett, ahogy az Úr parancsolta, és magához vette Máriát mint hitvesét”. Amit tett, az a „hit legtisztább engedelmessége” (vö. Róm 1,5; 16,26; 2Kor 10,5-6).
A Zsinat ezt tanítja: „A kinyilatkoztató Istennek a hit engedelmességével tartozunk. Ezzel az ember szabadon Istenre bízza egész önmagát, értelmével és akaratával egészen meghódol a kinyilatkoztató Isten előtt és önként elfogadja a tőle kapott kinyilatkoztatást”.[7] Az idézett mondat a hit lényegét érinti, mely teljességgel és egészében ráillik a Názáreti Józsefre.
»Az Ige megtestesülésével valósággá válnak az Ószövetség ígéretei és előképei, összefonódnak a színhelyek, személyek, események és szokások, mégpedig pontos isteni parancsok szerint. Ez utóbbiak közlése az angyalok szolgálata és Isten szavára különösen fogékony teremtményekhez szólnak. Mária az Úr alázatos szolgálója, aki öröktől fogva arra lett felkészítve, hogy Isten anyja legyen. József pedig valóban az, akit Isten arra választott, hogy „elrendezze Jézus születését”. (Origenész, Hom. XIII in Lucam, 7: S. Ch. 87, pp 214f.) Őt bízta meg a Mindenható, hogy az isteni rendelkezések és emberi törvények figyelembevételével gondoskodjék Isten Fiának e világba való „rendezett” beilleszkedéséről. Jézus egész „magán-”, másképp „rejtett” élete József oltalmára bízatott.« (XIII. Leo Redemptoris Custos 8.)
József Máriával együtt az első letéteményese az isteni titoknak. Mindketten a hit ugyanazon útját járták és ezt az utat teljességgel a megváltás misztériuma határozta meg. És itt a "misztériumon" van a hangsúly, hiszen a Szent Szűz és Szent József nem hideg engedelmességgel közeledtek egymáshoz, hanem nagyon is ráéreztek Isten jelenlétére. Ez az ihletett fennköltség a legbensőségesebb barátságot gyújtotta szívükben, de úgy is mondható, hogy a lelkük összecsendült a tisztaságos szerelemben!
Ezen bensőséges kapcsolat miatt rendelte el XXIII. János pápa – Szent József kiváló tisztelője –, hogy a római misekánonban, Szent József neve Máriáé mellé kerüljön, megelőzve az apostolok, a pápák és vértanúk neveit. Szent József atyasága konkrétan abban fejeződik ki, hogy „életét szolgálattá, áldozattá tette, amely a megtestesülés misztériumára és a vele kapcsolatos megváltói küldetésre irányult". (Szent II. János Pál Redemptoris Custos 8)
XIII. Leó pápa kiemeli e küldetésmagasztosságát: „Szent József fönséges méltóságával mindenkit felülmúl, mert isteni rendelkezés folytán oltalmazója, az emberek véleménye szerint pedig atyja volt Isten Fiának. Ebből következett, hogy az Isten Igéje Józsefnek volt alárendelve, engedelmeskedett neki, és vele szemben azt a tiszteletet és megbecsülést tanúsította, amelyet a gyermekek kötelesek megadni atyjuknak”. El kell ismernünk, hogy József „az ég különös adományaként a természetes szeretet egészét és azt a szeretetteljes gondoskodást érezte Jézus iránt, amelyet csak egy atyai szív képes felmutatni”. (Uo. 25)
Egyetlen szent sem volt olyan mélyhitű, csendes, karizmatikus és annyira elrejtett, mint Szent József. A szentek közül Őt tarthatjuk a legnagyobb misztikusnak! Nagysága éppen rejtettségén és misztikáján alapszik, melyre a hallgatás nyomta rá pecsétjét. Ez képezte az Ő alázatosságának alapját.
Isten a kicsit keresi, hogy alkalmassá tegye a nagyságra. „...ha nem lesztek olyanok, mint a kisgyermekek...” (Mt 18,3)
Szent József szerényen és rejtetten élt. Megindító az az egyszerűség és szegénység, melyben a Szent Család 30 éven keresztül Názáretben élt. Szívszorító a Messiás Jézus alázata, ahogyan Ő az evilági szegénységben megszületett. Megrendítő a két legnagyobb szent – a Szűzanya és Szent József – rejtettsége, akik Jézussal éltek. De legmélyebben Szent József áll a feledettség és elrejtettség homályában. Ez volt életének nagy ereje: Jézus és a Szent Szűz árnyékában élni, mintegy elrejtőzve az Ő nagyságukban.
Nagy pontossággal végezte munkáját, látta el kötelességét és feladatát, ám mindezt eltakarta visszavonultságával és elrejtettségével. Mindig arra törekedett, hogy háttérben maradjon. Ezért tűnik élete egyszerűen hétköznapinak és Ő ezt a hétköznapiságot magától értetődőnek és kötelességének tartotta.
Sohasem várt dicséretet és köszönetet, alázatával és sikereivel Ő dicsőítette az Istent. Elrejtettségének forrása maga Isten volt, aki Őt Fián keresztül isteni életben részesítette.
XIII. Leo pápa imája Szent Józsefhez
Hozzád folyamodunk szorongattatásunkban Szent József, s miután jegyesednek, a Szent Szűznek oltalmáért könyörögtünk, pártfogásodat is bizalommal kérjük. Arra a szent szeretetre, mely téged a boldogságos Szűzanyához fűzött és az atyai gyengédségre, amellyel a gyermek Jézust szívedre ölelted!
Alázatosan kérünk: tekints kegyesen az örökségre, melyet Jézus Krisztus vére árán szerzett, és imádságos pártfogásoddal légy segítségünkre szükségeinkben.
Oltalmazd Jézus Krisztus választott népét te, a Szent Család leggondosabb őre. Távolítsd el tőlünk kegyes atya, a tévelygésnek és romlottságnak minden nyavalyáját. Támogass bennünket a sötétség hatalma elleni küzdelmünkben. S amiként egykor a kisded Jézust a legnagyobb veszedelemből kiragadtad: úgy őrizd most Isten Szent Egyházát az ellenséges cselszövésektől és minden bajtól. Mindannyiunkat végy pártfogásodba, hogy példádat követve és segítségedre támaszkodva szentül éljünk, jámborul haljunk meg, és az örök boldogságot elnyerjük. Ámen
