Kedves Olvasóm! Az előző részben, Erzsébet asszony maga építette kis remete-házáról beszéltem, melyet 1980-tól karizmatikus fiatalok, kifejezetten az Efezusi ház szerint bővítették tovább! Mint említettem az e 'Kisház” a kert végében volt, és a bejáratból kifelé nézve jobbra, 3-4 méterre egy Lourdesi barlangocska állt, gránitból faragott Szűzanyával. Előtte egyszerű kis kerttel.
A 'Kisház' − melyet Erzsébet nevezett így −, csodálatos lelki élmények és nagy misztériumok tanúja volt. A hely rendkívüliségét az Égiek is megerősítették, erről tanúskodnak az alábbi bejegyzések is: »Délelőtt a Szent Szűz szobra körül liliomokat ültettem.
Munka közben a Szűzanya szólt: „Kis kármelita leánykám! Ez a hely lesz Lourdes után a világ legnagyobb kegyhelye. Írd le és add át ezt is gyóntatódnak. Én üzenem ezt neki s kérem őt, tegyen meg minden intézkedést a lelkek érdekében. Ő az én szeretett fiam, akit én anyai bátorítással és rendíthetetlen erővel halmozok el.” (III/199)
(Jézus): „Mától kezdve a te kis lakásod állandó szentélyem lesz, jelenlétemmel állandóan megtisztelem a számomra oly kedves kis otthont. Erzsébetkém! Lekötelezettnek érzem magam. Mit meg nem adnék neked! Hisz nemcsak Én láncoltalak Magamhoz, hanem te is magadhoz láncoltál bűneid állandó bánata és szeretni akarásod által. Szóval, érted ugye, amit mondok. Kibéreltem kis lakásodat. Itt mindig engesztelj. Én szívesen időzök itt állandóan, amíg itt a földön élsz. Egy pillanatig sem akarok lemondani rólad. Állandóan szomjazom szereteted után, s hogy ezt a szomjamat csillapítsam, mely a te szomjad is, azért állandóan jelen vagyok kis lakásodban.” (III/237) (Lásd még: II/160-161)
(folyt.)
(A képen a Kisház bejárata látható, a "vasajtóval".)