Kedves Olvasóm! Az előző részben, Erzsébet asszony életét az 1950-es évek közepéig ismertettem.
A gyermekei felnőttek! 1955 karácsonyán a második leánya, 1957. júniusában a harmadik leánya is házasságot kötött.
1957 nyarától Erzsébetet egy 'maszek' kelmefestő alkalmazta a VII. kerületi Dembinszky utcában, sőt ide jött tanulónak a legkisebb fia is. A textil falvédők, zsebkendők és konyhagarnitúrák festése és batikolása tartós kereseti lehetőséget biztosított volna, ha a főnök nem lett volna harcos ateista! Erzsébet 15-16 éves fia egyébként sem kelmefestő szeretett volna lenni, hanem pap, és ennek addigi akadálya, az érettségi bizonyítvány hiánya volt. Be is iratkozott az esti tanfolyamra, és indoklásul elkotyogta tervét a főnöknek. Ez aztán elkezdte módszeresen „felvilágosítani” a gyereket, és odaadta neki „Az öt világvallás” című könyvet. Mire az anyja észbekapott, már késő volt, mert a hamis tudás súlyos csapásként hatott a fiatalember lelki életére, úgyhogy hitét vesztette. És ez végzetes lett a munkakapcsolatukra is! 1960 nyarán Erzsébet és fia is kiléptek a cégtől!
(Erzsébet asszonynak ez a fia befejezte ugyan a középiskolát, de rendőrnek ment és igen korán megnősült. 2016-ban hunyt el.)
1958. januárjában megint lakodalom volt, mert megnősült az 1938-ben született fia.
Az 1960-as esztendőre lassan eltűntek az anyagi gondok, a házat megpróbálták úgy átrendezni, hogy a négy családnak is helye legyen. Erzsébet asszony úgy tervezte, hogy ősszel beiratkozik a Szabadegyetemre, pszichológia és csillagászat témakörben. Ez kezdetben úgy nézett ki, hogy egyenlőre csak átmeneti halasztást szenved, ámde hamarosan kiderült, hogy véglegesen le kell mondania minden tanulásról (I/27).
Erre az időszakra tehető, Károly bácsi exhumálása is a Rákoskeresztúri Köztemetőben, áthelyeztetve a Remetekertvárosi Szentlélek templomban lévő családi sírhelybe.
(folyt.)
