A gonosz lélek természetes csatlósai által, lehetetlenné akarta tenni az özvegy Erzsébet asszony és árváinak életét! A Tanácsházán ugyanis kiírták a kitelepíttetésüket!
Még 1948-ban történt, hogy amikor Erzsébet egyik „átmeneti” munkahelyéről holt fáradtan hazaért, két idegen férfit talált kertjükben. A bőrkabátos alakok, körbejárták házukat és rá ügyet sem vetve, elmélyülten tervezgettek, mit hogyan alakítsanak át. Erzsébet nem szólt hozzájuk, hanem nyomban berohant a Tanácsba, ahol a hirdetménytáblán meglátta nevünket, a kitelepítendők listáján. Hazaérve, azonnal családi imahadjáratot kezdetett a gyerekekkel, és megszakítás nélkül könyörögtek az Úrhoz, egy szívvel-lélekkel.
A kitelepítésük elmaradt!
1949. Először az Üllői úti Ludovika Akadémián kapott állást, mint ebédlői felszolgáló polgári alkalmazott, napi 12 órában. Kevés fizetés mellett, a ki nem osztott ételekből vihetett haza! Hét hónap után, egy rutinszerű „nemzetbiztonsági” családlátogatást követően azonnali hatállyal elbocsátották, mivel a lakásukban meglátták a friss virággal díszített Mária szobrot!
1950. Az Állami Munkaközvetítő, a Budaörsi úti laktanyát jelölte ki Erzsébet asszony számára. El is ment, de amint az udvaron áthaladt, egy benső hang figyelmeztette, hogy ne menjen tovább!
1950. novemberének végén emberileg már teljes volt a kilátástalanságuk. Erzsébet asszony, a Fogaskerekű vasút végállomásánál két utas beszélgetésére lett figyelmes, akik a Széchenyi hegyi Traktoriskola szakácsnői állás-hiányáról beszéltek. Több se kellett, felszállt a fogaskerekűre és ha nehezen is, de megtalálta az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció államosított épületét, azok elvett tulajdonát, akiknél jelentkezett 1929-ben. (ma Rendőrtiszti Főiskola)
Szakácsnőnek jelentkezett, jóllehet ilyen képesítése soha nem volt! Abban az időben viszont, esetenként a „megsemmisült irat” indokával is elfogadtak szaktudást. Nos, Erzsébet asszony egy – a képtelen helyzetét átérző –, jóindulatú adminisztrátornak köszönhette, hogy nem csak állást kapott, de még egy „szakácsnői igazolványt” is! És bár a traktorista-képzőben meg voltak elégedve a főztjével, és bizonyára a helyi párttitkár is, ámde a „klerikális beállítottságát” illetően hét hónap után elbocsátották!
(folyt.)
(Kép: Az Isteni Szeretet Leányainak államosított épülete a fogaskerekű végállomásánál.)