Nappali időben Erzsébet igyekezett részt venni a szentmiséken. Egy alkalommal épp az Örökimádás templomban volt, ahol számára elgondolkoztató szentbeszédet hallott. Az atya az „átváltoztatás” és az „átlényegülés” kifejezések különbségéről beszélt, az utóbbi helyességét bizonyítva.
Erzsébet sajátos adottságaként, képes volt akár napokig is gondolkodni egy-egy mondaton vagy szón, és így volt ez ebben az esetben is!
Én – e sorok írója – rá is kérdeztem, hogy mégis mit tudott e két kifejezésen annyit „elmélkedni”? Erre ő egy történetet kezdett mesélni:
– Ó kedves Titkár testvér! Te el se tudod képzelni, hogy milyen érdekes világ volt akkoriban, tele élettel és különleges dolgokkal!
Sokat sétáltam a nyolcadik kerület ódon, falusias utcáin, egyfelől, mert munkát kerestem, másfelől pedig annyira érdekelt minden! Különösen csodáltam a söröskocsikat a nagy testű muraközi lovakkal, meg ahogyan a stráfkocsiról ügyesen gurították le a hatalmas hordókat, hát ez kész bűvészmutatvány volt! Egy nap, szintén valamelyik kocsma előtt nézelődtem, amikor épp egy megrakott stráfkocsi érkezett. Bort szállítottak kisebb hordókban egymásra pakolva. Az egyik kocsis bekiabált a kocsmárosnak, hogy „Hanzi! Kitűnő fehérbort hoztunk. Kérsz belőle?”
A kocsmáros ki is jött egy pillanatra az ajtóba, törölgetve a kezét a valamikor fehér kötényébe és hangosan odaszólt: „Fehér nem kell gyerekek, legfeljebb ha vörös van, abból is csak egy!”
A két kocsis összesúgott egymás közt, és ebből rásejtettem, hogy csak fehérboruk volt. Ekkor azonban egyikük az ülésről átmászott a hordókhoz és kettőnek a felső dugóját kihúzva, beleszórt valamit! Aztán egy kis pohárba szívott a lopójával, és bevitte a kocsmárosnak, kóstolásra.
Hát hallom ám, hogy az kiszól: „Igen jónak tűnik, úgyhogy inkább legyen kettő!”
Na fiacskám, akkor értettem meg, az „átváltozás” és az „átlényegülés” közti különbséget! Mert a fehérbor külsőre átváltozott ugyan de a lényegét tekintve nem. A Szentmisében viszont a pap szavára a kenyér és bor átlényegül Krisztus Testévé és Vérévé, anélkül, hogy „látszatra” megváltozott volna!
(folyt.)
