Elmélkedés 2 ‒ Horváth Mária írása
Anna elmesélte férjének kit látott, aki átkarolta és ezt mondta neki:
‒ Megérdemled ezt kedves, jó feleségem. Sokat gyötrődtél és imádkoztál. Te olyan jóságos és gondos vagy mindenkivel. Szívedben nincsen rossz gondolat. Nem bántasz senkit, még az ellenségedet is csak dicséred és mindenért hálás vagy. Nincs ilyen asszonya senkinek. Az Úr könyörületes hozzád és hozzám.Végre öregségünkre megvigasztalódunk.
Anna ekkor elsírta magát, mert eszébe jutott a sok csipkelődés, melyeket hangtalanul viselt el.
Joachim gyengéd szavai mélyen érintették. Mert bár férje mindig elnéző és jóságos volt hozzá, ilyen sok szépet egyszerre még sosem mondott neki.
A nagy kegyelmi eseményt követően Joachim váratlanul súlyosan megbetegedett. Ágynak esett és láza magasra szökött, élet és halál között vívódott. Az egész család nagy aggodalommal figyelte, mi fog vele történni. Anna éjjel sírt, de nappal imádkozott és Istenben való nagy hittel, szeretettel ápolta, hiszen értett is hozzá. Minden gyógymódot megpróbáltak már, de semmi sem segített. Annában felmerült a futó gondolat, hogy talán a sátán támadja azért, hogy az Úr terve ne sikerüljön? Megkétszerezte imádságait és kedves rokonait is erre kérte. Közben folyamatosan főzte a gyógyteákat, a borogatásokat cserélte. Értesítést küldött nővérének Erzsébetnek, aki sietett, hogy segítségére lehessen. Lelkét azonban nem árnyékolta be kétkedés. Hitte, hogy az Angyal szava, az Úr ígérete teljesedni fog alkalmas időben.
Egy ilyen nehéz éjszakán férje kezét fogva elnyomta az álom. Ekkor újra látta álmában az Angyalt. Ott állt előtte, lába nem érte a földet. Ruhája ismét fénylően fehér volt, de alakját most kéklő fátyol ölelte körül. Valami új történhetett, mert az Angyal kissé meghajolt előtte és így szólt hozzá:
– Légy üdvözölve, Isten kedves leánya! Örvendj, mert most teljesedik be rajtad az ígéret. Gyermeket fogansz és Leányt fogsz szülni, aki majd IGENT mond Isten hívó szavára! Ő az Úr Szeplőtelenje, aki a Szentlélekből érkezik. Ő a Mátka. Tiszta mint a hó és mint a liliom, mert minden bűn nélkül való. Máriának fogod Őt nevezni. Alázatával letiporja az őskígyót és a Szeretet Tüzével győzni fog felette. Szelídségével békét esd ki a Föld népeinek és türelmének nem lesz határa. Így ad elégtételt Éva bűneiért a Magasságbelinek. Jól viseld gondját Annak, akit az Úr egy időre rád bíz! Őbelőle fog megszületni Az, Akit a világ vár! - Amikor Anna magához tért, nem tudta hol is van, egészen Istenben lélegzett. Értette és nem is értette amit hallott. Könnyei elapadhatatlanul peregtek és szemeit alig bírta kinyitni...
(folyt.)
