1923. november 8-án, az Országos Gyermeksegélyző Liga a soványka Lizát, a svájci Luzern kantonbeli Willisauba (ld. alul!) küldte felerősödni, egy nyolcgyermekes gyáros családhoz. Itt bár mindent megadtak neki, de édesanyja utáni vágyakozását és hatalmas honvágyát nem sikerült csillapítaniuk. (Kép: A Gyermeksegélyző Liga vonatának indulása.)
Visszahúzódó viselkedését csak fokozta, hogy pajtásai kicsúfolták nyelvtudása hiányosságai miatt. Ebből következett nagy tanácstalansága; hogy a német és francia nyelvi közegben miként is köszönhetné meg Istennek a nagy jólétet, magyarul?!
Egy alkalommal korcsolyázni vitték a befagyott Luzerni tóhoz és egy óvatlan jégbeszakadás következtében boka fölött eltörött a lába. Sajnos a csontok egészen csekély deformációval forrtak össze, ám orvosai a kislány rossz lelki állapota miatt, eltekintettek a korrekciós töréssel való helyrehozástól. Bár a deformáció csak anatómiailag volt behatárolható, ám ennek tudata a később bontakozó női hiúságának mégis komplexust okozott. Talán ez is indokolta, hogy mindig hosszú szoknyában járt.
Minden svájci jólét és kényeztetés ellenére, a kis Liza megszökött, hogy hazatérjen szeretett Édesanyjához. Egy parkőr talált rá egy padon az összefagyott kislányra. Visszavitte vendéglátóihoz, ám a kirándulásának komoly tüdőgyulladás lett a következménye és bal tüdeje egyharmadát el kellett meszesíteni.
Három hónapig kíméletes ápolásra szorult. Svájci tartózkodásának első félévében, Erzsébetke eredeti súlyához képest egyre csak fogyott, ám ezt követően sikerült felszednie 17 kilót. Így lett a tizenegy éves kislány 38 kg.
Erzsébetnek olyan fájó honvágya volt, hogy ennek emléke egész életében elkísérte. Amikor negyven évvel később, igazi földi küldetése kibontakozott, melyért szenvedéseket vállalt, az Úr így szólt hozzá: „Mikor gyermekkorodban idegen földön éltél, távol édesanyádtól és édes hazádtól, ezt a fájó kínt szenvedted el hosszú időn át. – Édes Jézusom, ez a honvágy volt. – „Rájöttél? Ez a fájdalmas szenvedés, melyet rád küldtem, az égi hon után való vágyódás. Szenvedd el azokért, akik nem vágyódnak az örök hon után.” (I/44)
(folyt.)
