A viták máig sem csillapodtak afelől, hogy hol szenderült el Jézus Szentséges Anyja
A jeruzsálemi és az efezusi elszenderülés (dormitio) és mennybevétel (assumptio) mellett kardoskodók egyet értenek abban, hogy az Istenanya elszenderülésekor, mind a 11 apostol jelen volt és körbe állta. Ennek megvalósulásához pedig az Úr csodája kellett, hogy búcsúzóul a világ sarkaiból mind együtt lehessenek Máriával egy szívvel, lélekkel.
A viták, érvek és megfontolások középpontjában persze mindig Boldog Emmerich Katalin látomásai álltak és állnak! Ezeket elhinni csupán hiedelem volna, ám a régészeti kutatások sokban (ha nem is mindenben) igazolták az általa diktált részleteket! 1896-ban az osztrák régészeti intézet kezdett kutatásokat, melyeket megszakításokkal ugyan, de nagy szakértelemmel folytatnak ma is. Tehát a vitafelek közt két dolog fog igazságot tenni. Az egyik, ha a régészet és az egyháztörténeti kutatások beigazolják valamelyik helyet, a másik pedig, ha az "Idők Vége" jeleként bekövetkezik Montforti Grignon Szent Lajos jövendölése "Mária aranykorszakáról" (TMT 217), amikor minden titokra fény derül (Lk 12,2-3)! Egyébiránt az Apostolok részéről feltételezhető egy ihletett "konspirációs" szándék is, Jézus Anyjának rejtettségére vonatkozóan! Végtére is csodálkozhatunk-e azon, ha Jézus Szentséges Anyja, aki mindig, de még Megváltó Szent Fia halálát követően is rejtve igyekezett maradni, hogy így egyedül Fia tanításával foglalkozzanak az emberek és ne vele! Érthető tehát, ha ennél fogva földi életének utolsó éveit is teljes titokban kívánta leélni? Montforti Grignon Szent Lajos ezt írta a Tökéletes Mária-tisztelet c. művében: „...Szent Fia első eljövetelében Szűz Máriát nagyon kevéssé ismerték, de második eljövetelében nagyon meg kell Őt ismerni. Az üdvözítés csodálatos rendje ugyanis azt kívánta, hogy az első eljövetelben rejtve maradjon, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni. Szűz Mária nagyon rejtett életet élt. Azért nevezi Őt a Szentlélek és az Anyaszentegyház „elrejtett és titokzatos Anyának”. Mélységes alázatosságában az volt állandó és legforróbb vágya, hogy önmaga és a teremtmények előtt rejtve maradjon, s csak Isten vegyen róla tudomást. Isten, hogy Édesanyja kérését teljesítse, melyben elrejtettségéért, szegénységéért és megaláztatásáért esdekelt Hozzá, így elrejtette Őt majdnem minden emberi teremtménye elől szeplőtelen fogantatásában, születésében, életében, titkaiban és mennybevételében" (TMT 1-2-3)... és még az Evangélium kihirdetése után is csak kevéssé nyilatkoztassa ki. (TMT 49)
Egy rövidke idézet M. Quoist: Itt vagyok, Uram! c. könyvéből: (az Úr)
Így volt ez rendjén, így kellett lennie.
Az ujjak, amelyek Istent érintették, nem merevedhettek meg.
A szemek, amelyek Istent csodálták, nem csukódhattak le mindörökre.
És nem hidegülhettek el az ajkak sem, amelyek Isten arcát csókolhatták.
A legtisztább test, amely Isten Fiának adott földi testet, nem romolhatott meg, nem veszhetett el a föld porához keverten.