A Szűzanya megdicsőült teste is a mennybe vétetett
(Boldog Emmerich Katalin leírása nyomán:) "Hazatérve az apostolok és a tanítványok ettek egy keveset, aztán nyugovóra tértek. Többen a házhoz épített fészerekben aludtak. Mária szolgálója, aki a házban maradt, hogy néhány dolgot elrendezzen s a többi asszony, akik neki segítettek, a tűzhely mögötti helyiségben aludtak. Ebben a helyiségben a szolgáló a temetés közben mindent eltakarított és most úgy nézett ki, mint egy kis kápolna. 
Ezentúl az apostolok itt imádkoztak és itt mutatták be a Szent Áldozatot.
Ma este azt láttam, hogy az apostolok még imádkoznak és gyászolnak a maguk helyiségében. Az asszonyok már nyugodni tértek. Ekkor láttam, hogy Tamás apostol megérkezik két kísérővel az udvar kerítéséhez és kopog, hogy nyissanak neki ajtót.
Egy tanítvány nyitotta ki. Tamás és kísérői igen szomorúak voltak, amikor hallották, hogy későn érkeztek! Tamás úgy sírt, mint egy gyermek, amikor meghallotta, hogy Mária meghalt. A tanítványok megmosták a lábát, s felüdítették kissé. 
Eközben az asszonyok fölébredtek s fölkeltek, majd miután visszavonultak, a tanítványok odavezették Tamást és kísérőjét arra a helyre, ahol a Szent Szűz meghalt. Ott leborultak és könnyeikkel áztatták a földet. Tamás Mária kis oltárához is letérdelt és hosszasan imádkozott. A gyásza kimondhatatlanul megindító volt, még most is sírnom kell, ha rágondolok.
Amikor az Apostolok elkészültek az imádságukkal, amit nem szakítottak félbe, mind odamentek, hogy köszöntsék az érkezetteket, megölelték őket és a ház elülső helyiségébe (az előtérbe) vezették őket. Kínálták őket kenyérrel és mézzel, majd kis korsókból és serlegekből ittak. (A képen, a "nappaliból" kifelé tekintve, látható az 'előtér"!)
Ekkor viszont Tamás a Szent Szűz sírjához kívánkozott, és az apostolok rúdra erősített fáklyákat gyújtottak és együtt kimentek Mária keresztútján a sírbarlanghoz. Kevés szóval időztek keveset az állomások köveinél, az Úr szenvedésére és Anyjának együtt szenvedő szeretetére gondoltak, aki ezeket az emlékköveket alapította és oly gyakran öntözte könnyeivel. Megérkezve a sírhoz, mindnyájan térdre borultak, Tamás azonban a kísérőjével előbb a barlang bejáratához sietett, János követte őket. Két tanítvány félrehúzta a bejárat előtti bozótot, ők beléptek, és tisztelettudó félelemmel térdeltek le. Ekkor János odament a könnyű kosárkoporsóhoz, ami kissé kiemelkedett a sírhelyből, kioldozta, majd félretette a három szürke köteléket, aztán bevilágítottak a koporsóba, és mély megrendüléssel látták, hogy a Szent test sírleplei üresen fekszenek előttük, de Mária megdicsőült teste már nem volt ott. Fölemelt karral, 
csodálkozva tekintettek fölfelé, mintha a Szent test csak most tűnt volna el. János kikiáltott a barlangból: „Jöjjetek és csodálkozzatok, Ő nincs többé itt!” Ekkor párosával egymás után beléptek a szűk barlangba és csodálkozva látták az üres sírlepleket. Kilépve onnan mind a földre térdeltek, sírtak, imádkoztak s mint a hűséges gyermekek, különféle édes, szerető szavakkal magasztalták az Urat és az ő kedves, megdicsőült Édesanyját, ahogyan a Lélek az ajkukra adta.
Ekkor visszagondoltak arra a fényes felhőre, amit mindjárt a temetés után az úton hazafelé messziről láttak, amint leereszkedett a sírdombra, s aztán ismét föllebegett.
János pedig nagy tisztelettel kivette a Szent Szűz sírlepleit a kosárkoporsóból, összehajtogatva és rendesen összegöngyölve magához vette, aztán a födelet ismét a koporsóra tette és újból összekötötte a kötelékekkel. Ezután elhagyták a sírbarlangot és a bejáratát ismét lezárták a bozóttal. Imádkozva és zsoltárokat énekelve mentek a keresztúton a házhoz. Mindnyájan Mária lakhelyére mentek. János itt tisztelettudóan a Szent Szűz imasarka előtt levő asztalkára tette a sírlepleket. Tamás és a többiek még imádkoztak azon a helyen, ahol Mária elszenderült.
Péter félrevonult, mintha elmélkedne; talán előkészült, mert ezután azt láttam, hogy fölállították a Mária imahelye előtt levő oltárt, ahol a keresztje állt és Péter itt ünnepi Szentmisét tartott.
A többiek sorban álltak mögötte és váltakozva imádkoztak s énekeltek. A Szent asszonyok inkább hátul álltak az ajtóknál, a tűzhely hátsó oldalánál és senki sem bírta visszatartani könnyeit".
(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)
(Alsó kép: A Szűzanya Háza és oltára, ahol az Apostolok miséztek egykor, így nézett ki 1950-ben!)
