Búcsúzás az Úr Szentséges Anyjától
(Boldog Emmerich Katalin leírása nyomán:) "Ekkor a Szent asszonyok takaróval takarták le a Szent testet, s az apostolok és a tanítványok a ház elülső részébe mentek. A tűzhely lángját betakarták, az összes házi eszközt félretették és letakarták. Az asszonyok együtt ültek, magukat beburkolva és lefátyolozva az elülső ház kamrájában, és hol térdelve, hol ülve énekelték a halottsiratót.
A férfiak azzal a szövetszalaggal fedték be a fejüket, amit a nyakukban viseltek és gyászistentiszteletet tartottak. Ketten térdeltek egymást váltva a Szent test fejénél és lábánál. Máté és András a Szent Szűz által készített keresztutat járták az utolsó állomásig, addig a barlangig, ami Krisztus sírjának állomása volt. Szerszámokat is vittek magukkal, hogy a sírhelyet még jobban kimélyítsék, mert itt fog a Szent Szűz teste nyugodni.
A sírbarlang nem volt olyan tágas, mint az Úr sírja, és alig volt olyan magas, hogy egy férfiember kiegyenesedve bemehetett volna. A talaj a bejáratnál lejtett, utána az ember szemben találta magát a test nyughelyével, ami olyan volt, mint egy keskeny oltár, és efölé boltozódott a sziklafal.
A két apostol dolgozott a síron és ajtót készített, amit bezárva helyeztek a sírhely elé. A sírban körülbelül a beburkolt holttest alakjának megfelelő mélyedés volt, a fejnél kissé megemelve. A barlang előtt botokkal körülkerített kis kert volt, mint Krisztus sírja előtt. Nem messze innen volt a Kálvária hegy állomása az egyik dombon. Kereszt nem állt rajta, hanem csak a kőbe volt belevésve. Ez úgy félórányi járásra esett Mária lakóházától.
Láttam, hogy az apostolok, akik a Szent testnél imádkozva őrködtek, négyszer váltották egymást. Asszonyok jöttek, hogy temetésre készítsék elő a testet, akik között emlékszem Veronika egyik lányára, János és Márk anyjára. Hoztak magukkal kendőket és fűszereket, hogy zsidó módon bebalzsamozzák. Mindegyik hozott kis edényeket is, friss növénnyel. A házat bezárták, foglalatosságuknál lámpák égtek, az apostolok pedig az előszobában karban imádkoztak.
Az asszonyok a Szent Szűz testét erősen bepólyázták bokától a mell tájáig a kendőkbe és kötelékekbe.
Ezután azt láttam, hogy Péter és János még nagy püspöki palástban az előszobából belép a Szent testhez. János kenőcsös edényt vitt. Péter a jobbjának ujját belemártotta, és imádság közben megkente a Szent Szűz homlokát, mellének közepét, kezét és lábát. Ez nem az a kenet volt, amit életében utoljára megkapott. A kenőccsel végighúzta az ujját a kezén és lábán, a homlokát és mellét pedig kereszttel jelölte meg. Azt hiszem, ez tiszteletadás volt a Szent testnek, amint az az Úr temetésénél is történt.
Amikor az apostolok eltávoztak, az asszonyok folytatták az előkészítést. A Szent test karjai alá, és körbe a test köré mirhacsomót tettek és a karok alatt bepólyázták, mint egy bábút. Átlátszó, felhajtott fejkendő volt az arcon, amely fehérnek s világítónak látszott, ahogyan a növénycsomók között nyugodott. Ekkor a Szent testet a koporsóba tették, ami oldalt állt és olyan volt, mint egy kis ágy.
Alacsony peremű deszkához hasonlított, könnyű, boltozatos fedele volt, s olyan, mint egy hosszúkás kosár. Fehér, vörös és égszínkék virágokból álló koszorút helyeztek a mellére, mint a szüzesség jelképét.
Most valamennyi Apostol, tanítvány és jelenlevő belépett, hogy még egyszer lássa a kedves, Szent arcot, mielőtt letakarták. Könnyekkel a szemükben, csendesen állták körül a Szent Szüzet, s búcsút véve megérintették az összekulcsolt kezét, majd eltávoztak".
(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)