Teljesítsük Jézus parancsát: "Új parancsot adok nektek, szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást" (Jn 13,34). Julianna azt mondja, hogy végzetes következményekkel jár, ha egyetlen embert is kizárunk ebből a szeretetből: Ha valakit kizárunk a szeretetünkből, magunkat is kizárjuk Isten országából. De ha mindenkit szeretünk, hasonlóvá válunk Istenhez, és engedjük neki, hogy bennünk és általunk működjön: "Ha igyekszünk szeretni és alázatosnak lenni, az irgalom és a kegyelem működése által gyönyörűek és tiszták leszünk". Ő arra tanít minket, hogy jóval fizessünk a rosszért. Ebből látjuk, hogy ő maga a szeretet, és olyan hozzánk, mint amilyennek minket is szeretne látni, mert azt akarja, hogy magunk és a keresztény testvéreink iránti végtelen szeretet teljességében hasonlítsunk hozzá. Azt akarja, hogy amiként az ő szeretete nem gyöngül irántunk a bűneink miatt, úgy a mi szeretetünk se gyöngüljön keresztény testvéreink iránt. A bűnt mindenestül gyűlölnünk kell, a lelkünket pedig végtelenül szeretni, ahogyan Isten szereti."
Az Egyház tanítása iránti hűség Julianna szerint a legjobb út az üdvösséghez, és nagyobb értéke van, mint a misztikus élményeknek: "Nem vagyok jó attól, hogy látomásom volt, ha nem szeretem jobban Istent – írja."
Ahhoz, hogy a keresztény hite növekedjen és élő legyen, imára van szükség. Az Istennel való párbeszéd elengedhetetlen, és mindenkinek naponta kell imádkoznia, ha fejleszteni akarja a kapcsolatát Teremtőjével. Olykor azonban úgy tűnik nekünk, hogy az imádság unalmas, és nem hozza meg a várt eredményt.
Julianna megkérdezte, hogy az ilyen imának is van-e értéke, és Isten meghallgatja-e? Az Úr a 14. jelenésben válaszolt neki. "Én vagyok imáid alapja" – mondta Krisztus.
Az imádság tehát kegyelem. "A mi Urunk elfogadja az imáinkat, és úgy tűnik nekem, hogy hálával és nagy örömmel fogadja el, kincsesládába helyezi őket, ahol soha nem mennek tönkre. Ott gyűlnek Istennek és az ő szentjeinek jelenlétében, és szükségünkben mindig segítenek rajtunk. S ha végre elérjük boldogságunkat, megkapjuk őket Istentől végtelen hálája megnyilvánulásaként, hogy ez is növelje örömünket."
(Forrásokat lásd a XIX/1. Részben!) (folyt.)