Bár Julianna életrajzi adatai hiányosak, a művének köszönhetően mégis egy lapon említjük Szienai Szent Katalinnal, Svéd Szent Brigittával vagy a későbbi Boldog Emmerich Katalinnal!
Misztikus látomásaiból még a Katolikus Egyház Katekizmusa is közöl részleteket. XVI. Benedek pápa 2010-ben neki szentelte az általános audienciáinak egyik katekézisét.
Julianna látomásai Isten végtelen emberszeretetére mutatnak rá. "Amióta a kinyilatkoztatást kaptam, nagyon vágytam rá, hogy megértsem, mit értett alatta a mi Urunk. Tizenöt vagy talán több évvel később ezt a választ kaptam lelkem mélyén: »Tudni akarod, mit értettem alatta? Tudd, hogy a szeretetet értettem. És hogy ki jelent meg neked? A Szeretet! Mit nyilatkoztattam ki neked? A szeretetet. Miért nyilatkoztattam ki? Szeretetből! És ha szilárdan ehhez tartod magad, többet is meg fogsz érteni, sőt egy örökkévalóságon át nem fogsz mást érteni vagy tudni.«
"Így kaptam felvilágosítást arról – írja Szent Julianna –, hogy az Úr a szeretetre gondolt. Ebben és mindenben egyértelműen láttam, hogy Isten már azelőtt szeretett minket, hogy megteremtett volna, s hogy a szeretete nem csökkent és sohasem csökken. Minden művét ebben a szeretetben alkotta; ebben a szeretetben teremtett mindent a javunkra, és ebben a szeretetben tart az életünk örökké. Kezdetünk abban a pillanatban van, amikor Isten megteremtett bennünket, de a szeretet, melyben megteremtett, már az idők kezdete előtt benne volt; és ebben a szeretetben van a kezdetünk. S mindezt meglátjuk majd Istenben. Adja meg ezt nekünk Jézus. Amen,"
Norwichi Julianna már öt évszázaddal Szent Fausztina előtt nyíltan hirdette az ősi keresztény igazságot Isten irgalmasságáról: "Mindahányszor balgaságunkban arra szegezzük tekintetünket, ami tilos, Urunk Istenünk gyengéd érintésekkel figyelmeztet, és így szól hozzánk lelkünkben: »Szeretett gyermekem, hagyd el azt. Gondolj rám, én vagyok minden, amire vágysz. Örvendezz Üdvözítőddel és örülj üdvösségednek!« (...) A mi jóságos Urunk nem akarja, hogy szolgái kétségbeessenek, még akkor sem, ha gyakorta súlyosan vétkeznek. Bukásaink ellenére is szeret minket. Békéje és szeretete mindig munkálkodik bennünk, bár mi nem mindig maradunk bennük."
(Forrásokat lásd a XIX/1. Részben!) (folyt.)
