A Szent Szűz a halotti ágyon 
(Boldog Emmerich Katalin leírása nyomán:) "Láttam, hogy Mária fehérrel borított hálósátrában, a tűzhely mögött jobbra levő helyen alacsony, egész keskeny ágyon fekszik. A feje kerek párnán nyugodott. Nagyon gyönge és sápadt volt, egészen fölemésztette őt a vágyakozás. A feje s az egész alakja hosszú takaróba volt becsavarva. Barna gyapjútakaró volt rajta.
Láttam, hogy mintegy öt asszony egymás után belép a hálósátrába, s kilép onnét, mintha búcsút venne tőle. Azok, akik kiléptek a sátorból, némely megható ima- vagy gyászmozdulatot tettek a kezükkel.
Láttam, hogy az apostolok s a tanítványok többnyire nagyon fáradtan érkeztek meg. Hosszú bot volt a kezükben, s a botokon különféle kampók és gombok voltak, amelyek a rangjukat jelezték.
Gyapjúfehér hosszú köpenyüket magukra borítva viselték, a fejükre húzva, mint a csuklyát. Alatta hosszú, fehér, gyapjúból készült papi ing volt rajtuk, melyet kis szíjakból készült hurkokkal és bevont gombokkal össze lehetett gombolni. 
A belépők gyöngéden megölelték a már jelenlevőket és láttam, hogy volt, aki sírt örömében és fájdalmában, hogy viszontlátták egymást, ráadásul ilyen szomorú alkalommal. Ekkor letették a botokat, köpenyeket, öveket és erszényeket, a fehér testi ruházatuk egészen a lábukig leomlott. Széles, betűkkel megjelölt övet csatoltak magukra, amelyeket magukkal hoztak. Megmosták a lábukat, majd Mária ágyához közeledtek, és tisztelettudón köszöntötték őt. Már csak néhány szót tudott beszélni velük.
Láttam, hogy semmi más ételt nem vettek magukhoz, csak kis kenyereket és azokból a kis palackokból ittak, amik rajtuk lógtak.
Az Apostolok a ház elülső részében tartották a Szentmise előkészületeit, ezért részben félretették, részben másképpen rendezték el azokat a fonott művű mozdítható függönyfalakat, amelyek ott hálócellákat alkottak. Az asztal volt az oltár, amit vörös és fölötte fehér színű terítővel takartak le, melyet a Szent cselekményhez minden alkalommal a tűzhelytől jobbra állították, aztán ismét elvitték onnan.
Az oltár előtt letakart állvány állt, ami fölött írástekercs függött. Az oltár fölött lámpák égtek.
Az oltáron kereszt alakú, fekvő vagy álló edényük volt gyöngyháztól ragyogó anyagból. Alig volt a hossza s a szélessége arasznyi, és öt kis ezüstfedéllel zárt szelencét tartalmazott. A középsőben volt az Oltáriszentség, a többiben pedig krizma, olaj, só és fonal vagy talán gyapot és más Szent dolog. Olyan jól volt megszerkesztve, hogy semmi sem folyhatott ki.
Az apostolok ezt a keresztet az utazásaikon a ruha alatt a mellükön hordták. 
Nem emlékszem határozottan arra, vajon a szelencék egyikében vagy másutt voltak-e Szent ereklyék. Merthogy az újszövetség áldozatának bemutatásánál mindig a közelben voltak prófétáknak és később a vértanúknak a csontjai, éppen úgy, ahogyan Krisztus az utolsó vacsoránál tanította őket, hogy így tegyenek.
Péter papi díszöltözetben állt az oltár előtt, a többiek mögötte. Az asszonyok a háttérben állva voltak jelen.
(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)
