Józan ésszel, maga is felettébb csodálkozott a végbement hirtelen változáson és meggyőződéssel hitte, hogy ez a Szenvedő Üdvözítő különös csodája volt. Ennek hatására soha többé nem bízott a földi élet és egészség biztonságában, inkább azon volt, hogy Jézus Krisztus szenvedését enyhítse azzal, ha átvállal belőle. Ennél fogva eltékozolt időnek vélte addigi életét és úgy döntött, hogy hátralévő élete minden pillanatával a megváltás ügyét kívánja szolgálni.
Ekkor azonban a csillapíthatatlan lelki éhség mellett, óriási testi éhség is erőt vett rajta és ezt követően két nap és két éjszaka szinte egyfolytában evett. Talán ez volt utolsó bőséges táplálkozása, mert ezután a zárt remeteséget vállalta, egy, a Norwich-i Szent János-templom fala melletti kis házban, ahol az ablakából rálátott a szentségházra.
A remeteéletre vágyónak kérelmezni kellett a helyi püspök engedélyét. Ehhez a lelki érettségen kívül az anyagi háttér is feltétel volt. A remetelakot ugyanis vagy bérelnie, vagy megépítenie kellett, nem beszélve az élelmezésének biztosításáról. De nevezett szentünknek, minden a rendelkezésére állt.
Norwichi Julianna tehát bezárta magát és mégis úgy érezte, hogy kiszabadult ebből a világból és ezután elmélkedéssel és tanulmányokkal kívánja folytatni remete életét.
Julianna rögtön leírta a vízióit, az "Isteni Szeretet Kinyilatkoztatásai" címmel. Az írást néhány évig nem fejezte be, és ezt a részt gyakran "Rövid szövegnek" nevezik, holott 25 fejezetből áll. Csak 20-25 évvel később, az 1390-es évek elején kezdte folytatni, és így készült el a "Hosszú szöveg", melyet döbbenetesen tiszta teológiai kommentárokkal látott el.
Összességében ez az egyházilag elismert magánkinyilatkoztatás 86 fejezetből áll! A kinyilatkoztatott tanító tartalom okán Norwichi Juliannát nem csak a legnagyobb középkori misztikusnak tartják, hanem Angliában az első női írónak, ha nem az első angol írónak!
(Forrásokat lásd a XIX/1. Részben!) (folyt.)
