A hőn óhajtott békét – mi is, és MA IS! – eredményesebben kérhetjük a Béke Királynőjével, aki a világra szülte a Béke Királyát, Jézus Krisztust!
Mégha a „Mária-tisztelet” nem is egyeztethető össze más felekezetek „bölcseletével”, attól még a legnagyobb szeretettel imádkozhatunk EGYÜTT, de semmiképp a Máriának ajánlott rádióban! Ez a rádió az Ő tiszteletére, az istenanyaság dicsőítésére, Általa és Vele együtt az engesztelő lelkület terjesztésére jött létre!
Persze nem kéne sok, hogy protestáns testvéreinkkel együtt, egy szívvel-lélekkel imádkozhassunk Mária nevével, ha nem szenvednének súlyos feledékenységben a Názáreti Szűz kiváltságos szerepét illetően! Hiszen apostoli atyjuk Luther Márton még ezt írta: „Amikor maga az Isten nevezi Máriát anyjának /.../ Senki sem mondhat Róla vagy Neki ennél nagyobbat, mégha annyi nyelve volna is mint ahány a fűszál, ahány csillag az égen, vagy a tenger homokja. A mi szívünknek is el kell gondolkodnia azon, hogy mit jelent Isten Anyjának lenni.” (M. Luther: Das Magnifikat. Vorlesung über das 1. Johan-nesbrief, Calwer Luther Ausgabe 9, München und Hamburg, 1968)
Korunk kereszténysége a Szent Szüzet a „Béke Királynőjeként” is tiszteli. Ez nem csak egy újabb titulus, hiszen ezt nyomatékosítják a nyolc esztendős Fatimai Szent Jácinta Szentlélektől ihletett szavai is, melyet a keresztény világnak – saját érdekében –, végre komolyan kéne vennie! Kórházba menetele előtt, így szól Lúciához: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér 2002, Fatima, III. kiadás, 127-128. o.)
XII. Piusz pápa, így ír az Ingruentium malorum [kezdődő veszély] kezdetű enciklikájában: „Vonakodás nélkül újból kijelentjük, hogy nagy reményt fűzünk a Szent Rózsafüzérhez a korunkat sújtó bajok helyrehozatalában. Nem erőszakkal, nem fegyverekkel, nem emberi erőfeszítéssel, hanem ezen imádság által elnyert isteni segítséggel, a parittyával rendelkező erős Dávidhoz hasonlóan, az Egyház rettenthetetlenül szembenéz a pokoli ellenséggel.”
Mit fűzhetek még ehhez? Rózsafüzér nélkül nincs bensőséges Mária-tisztelet. Mária-tisztelet nélkül nincs hiteles kereszténység. Kereszténység nélkül pedig nincs Béke!
(folyt.)
