A Mária-tisztelet Magyarországon egészen áthatotta a mindennapokat. A Magyar Katolikus Egyház és a Magyar Katolikus Királyság missziója és egyházépítő tevékenysége nem maradt nyomtalanul a világban, különösen Európában, mégha erről keveset hallunk is!
Például egészen egyedülálló, hogy egészen a szabadkőműves-protestáns gyökerű 1848-49-es forradalomig, „máriás” pénzeket készítettek Magyarországon, a Magyarok Nagyasszonya képével, és ez némileg megújult még a két világháború között is. És hozzá kell fűznöm, hogy becsületes protestáns testvéreink, sokáig nem találtak kivetnivalót a Magyarok Nagyasszonya kultuszban, de a 20. századra már "elanyátlanodtak"! Pedig nagy és hős eleink a Boldogasszony tiszteletét hagyták ránk örökül!
Szent László király beírta hazánk törvényébe, hogy a Mária ünnepek Magyarországon törvényileg megünnepeltessenek. Ő rendelte el, hogy országunkat Regnum Marianumnak neveztessék, ő kezdte el veretni a magyar aranyra a Mária kép köré: Patrona Hungariae. Ütközeteibe a rózsafüzér volt kardmarkolatára tekerve. Mária iránti égő szeretetében és tiszteletében Szent László annyira ment, hogy Maria-Királynak hívta a nép.
II. Endre királyunk alatt kezdte a magyar nép háromszor napjában, hajnali, a déli és az esti harangszóra Máriát üdvözölni.
Ükapáink Mária ünnepeit gyónással, áldozással, búcsújárással tisztelték. A Szűz Mária nevére felszentelt kápolnákat, oltárokat csinosították, megsüvegelték, fejet, térdet hajtottak. A szombatot és a Mária ünnepek előtti napokat többnyire megböjtölték. Magukat Mária népének hívták, és ha hadba vonultak, ezt a Boldogasszony katonáiként tették.
I. Lajos király Szűz Mária képét mindenkor nyakában viselte.
Mátyás király a pajzsára ezt íratta: "Szentséges Szűz Mária, esedezzél Mátyás királyért!"í
Királyaink a fehérvári Mária-székesegyházba temetkeztek. Ily ájtatos tisztelői voltak Máriának régi királyaink. Ily buzgón szolgáltak Nagyasszonyunknak őseink.
(folyt.)