Liguori Szent Alfonz, valósággal égett az Isten- és emberszeretet tüzében, melyet Mária-tiszteletéből merített. Szűz Mária erényei c. művében így ír:
„Tűzláng volt azért Mária Szíve, mi-ként írva van: „annak szikrája tűz, és az Úrnak lángja” (Én 8,6). Tűz amely a szeretet által bensőleg ég és lángol, de az erények gyakorlása által külsőképpen is nyilvánul. Mária e földön is karjaiban hordozta Jézust és azért róla igazán elmondható: „Ignis gestans ignem” – tüzet hordó tűz!"
Minden erejét igénybe vette az egyházmegye rendbehozása. Alkalmazta a népmissziók már jól bevált módszerét. Egy-egy missziót személyes látogatásá-val tette teljessé. Tapintatosan, de határozottan megszüntette a visszaéléseket, felszámolta a botrányokat. Felelőssége tuda-tában egy percig sem kímélte magát, de sokat követelt mun-katársaitól is, akik olykor panaszra fakadtak.
Titkára ezt írta társának egy levélben: ,,Hallani akart valamit Atyánkról. Tudja meg, tőlünk házbeliektől is olyan erényes életet kíván, mint amilyet ő maga él. Így aztán, az embernek nincs ideje sem enni, sem aludni. Egy pillanatnyi nyugalmunk sincsen! A kezünk tele van munkával, és nem tudjuk, hogyan járhatnánk a kedvében.”
Egy másik munkatársa megállapította: ,,Ugyancsak megalapozott erényekre van szüksége annak, aki örömét akarja lelni a püspökkel való huzamos együttlétben!”
Az egyik esperes pedig így panaszkodott: ,,Buzgó püspökért imádkoztunk, de ez a mostani megöli magát.”
Szentünk, a püspökségét tizenhárom évig viselte, de közben sokat betegeskedett, így utolsó éveit betegen, nagyrészt ágyban töltötte. Hosszú élete során egyik betegsége sem volt számára annyira korlátozó, mint amit 72 évesen az 1768-69-es években szerzett köszvényének következményei voltak élete végéig. Egy szörnyű reumás láz következtében, annyira meggörbült a nyaka, hogy az állát nehezen tudta mozgatni, és ami veszélyesebb volt, egy gyógyíthatatlan seb alakult a mellkasán. Lényegében csak egy csövön keresztül tudott inni úgyhogy misézni sem tudott volna, ha nem talál magának egy Ágoston nevű segítőt. Így Alfonz püspök ülve misézhetett, és a segítője mindig hátra döntötte a székét, hogy a kelyhet szájához emelhesse. Mindezen hiányosságok ismeretében, a pápák XIII. és XIV. Kelemen hosszú évekig nem mentették fel a püspöki posztjából, sőt elismerően nyilatkoztak munkásságáról: ,,Boldog vagyok, ha Liguori püspök a betegágyból kormányozza egyházmegyéjét.”
(folyt.) (Forrás hivatkozások az első posztban!)
