Alfonz a mezőkön és a szőlőhegyeken gyakran hallotta a dolgozó emberek énekét. Felfigyelt rá, hogy a nép mennyire szeret énekelni, s milyen szép dallamaik vannak, de szövegeik mennyire silányak, olykor erkölcstelenek. Ezért szövegeket írt a népi dallamokhoz, sőt, maga is komponált dallamokat, melyeket a nép átvett! Így anélkül, hogy különösebb irodalmi törekvései lettek volna, helyet kapott az itáliai irodalomtörténetben mint népdalköltő, és dalai ma is élnek a nép ajkán. Az egyik dala, a Tu scendi dalle stelle, (A csillagok közül szállsz le) mint karácsonyi ének él a hegyi dudások között, de felhangzik nagyzenekari feldolgozásban is.
A szükség tette Alfonzot moralistává is. Úgy akarta ugyanis, hogy a kongregáció tagjai mint igazi 
misszionáriusok ne csupán népszerű szóno-kok legyenek, hanem az egyes emberek lelki gondozásában, főleg a gyóntatószékben, alapos felkészültséggel tudja-nak dolgozni. Ezért nagy gondot fordított munka-társainak teológiai, különösképpen pedig erkölcstani képzésére, mindezt pedig beleoltva a Mária-tiszteletbe.
Igen ám, de a meglévő kézikönyvek hosszadal-masak voltak és Alfonz úgy ítélte, hogy nem is elég
alaposak. Ezért hozzáfogott egy erkölcs-tani tankönyv megírásához. Többéves munkával átdolgozta az egész erkölcstant.
Munkájához nagy segítsé-get nyújtott jogi művelt-sége, pontos fogalmazási készsége, továbbá az a sok tapasztalat, amelyre mint nagyvárosi lelki-pásztor, népmisszionárius és lel-kigyakorlat-vezető tett szert. (A képen Szent Alfonz kézírása.)
Ezt a saját növendékei ,,házi használatára” szánt munkát az egyszerűség ked-véért nem kézzel másoltatta a hallgatókkal, hanem Ve-lencében, Reimondininél kinyomatta. Ezzel ‒ megint csak eredeti szándékától függetlenül ‒ megalkotta az újkori erkölcsteológia klasz-szikus művét, amely magá-ban foglalta az előző száza-dok lelkipásztori ismereteit.
(folyt.) (Forrás hivatkozások az első posztban!)
