Szent Jakab az első Mária-jelenés kiváltságoltja
Jakab evangelizációs missziója az Ibériai-félszigeten határozott elutasításra talált a helyi lakosság körében, elkeseredettségében Szent Jakab úgy tervezte, hogy azonnal visszatér Palesztinába, de előtte megbeszélést tart annak a 8 tanítványának, akiket sikerült megnyernie.
Kr.u. 40. január 2-án éjjel Szent Jakab el is ment, az akkor római fennhatóság alá tartozó zaragozai városfalon kívülre, az Ebro folyó jobb partjához, ahová a szalmát és a szemetet dobták ki, és ott várakozott.
Ekkor a fagyos, januári éjszakában rendkívüli fény mutatkozott az égen, és angyalok jelentek meg, akik egy jáspis oszlopot (pilar) hoztak magukkal, melyen az Istenanya állt. Az angyalok leállították az oszlopot a földre, és Mária így szólt Jakabhoz: „Fiam, ne aggódj szívedben, mert a hispánok meg fognak térni! Ezért szolgáljon ez a hely arra, hogy az emberek kifejezhessék tiszteletüket irántam. A te segítségeddel épüljön templom ezen a helyen az én emlékezetemre. Vigyázz az oszlopra, amelyen én vagyok, mert ezt a Szent Fiam, a Te Mestered angyalokkal hozatta le az égből. Emellett az oszlop mellett oltárt állíttass, ahol imáimnak és közbenjárásomnak köszönhetően, rendkívüli jeleket és csodákat fog véghezvinni a Legfenségesebb ereje, különösen azok életében, akik segítségül hívnak engem szükségükben. Amiként látsz engem az oszlopon, ez legyen később a templom titulusa is: Santa Maria del Pilar („Oszlopos Szűz”). Ez az oszlop egészen a világ végezetéig itt fog állni.”
A jelenés külön érdekessége, hogy Jézus Anyja még a földön élt Jakab öccsének, Jánosnak a felügyelete alatt Jeruzsálemben. Az efezusi házba csak 42-ben, Heródes fokozódó egyházüldözése elől költöztek!
(Források az első részben!) (folyt.)