Tekintve, hogy 2018. március 25-e Virágvasárnapra esett, az Annuntiatio Beatae Mariae Virginis – Jézus, Mária szűzi méhében történt foganásának ünnepét - április 9-én ünnepli az Egyház!
Régi magyar neve, Gyümölcsoltó Boldogasszony – parancsolt ünnep –, a jámbor néphit hozzá köti az oltás, szemzés sikerességét, mert Mária is ezen a napon fogadta méhébe Isten Fiát.
Tehát a Katolikus Egyház az angyali üdvözletre emlékezik e napon, amikor „az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: – Üdvözlégy, malaszttal teljes! Az Úr van teveled! Áldottabb vagy Te minden asszonynál. (...) Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben és fiút szülsz, akit Jézusnak nevezz.”
Ez a Mária-ünnep ihlette az Üdvözlégy és az Úrangyala imádságokat, mely elsősorban a második isteni személy megtestesüléséről szól, hiszen Jézus világba lépése hírüladásának, rejtett eseményével kezdődött el.
XVI. Benedek pápa szavaival: az Angyali Üdvözlet Szent Lukács evangéliumában „egy rejtve történt, egyszerű esemény – senki sem látta, senki sem tudott róla, csak Mária –, mégis meghatározó jelentőségű az egész emberiség történelmében. Amikor a Szűz kimondta igenjét az Angyal bejelentésére, Jézus megfogant, és általa új korszak kezdődött a 
történelemben.”
A magyarság Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához kötődő számos szokása közt, talán a leggyümölcsözőbb az a hagyomány, hogy aki ezen az ünnepnapon ezer Üdvözlégyet elimádkozik, annak teljesül a jóravaló kívánsága.
Ezt nem én mondom evangelizációs buzgalmamban, hanem már jó félezer éve üdvös hagyomány, melyet két ferences atya is lejegyzett: Boldog Temesvári Pelbárt a 15. században és Telek József teológiai tanár, hitszónok a 18. században! Én csak annyit fűznék hozzá, hogy az Üdvözlégyekbe lehetőleg fűzzük bele a Szeretetláng könyörgését is: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Az ünnepnek némi nyomatékot adott Jakab ősevangéliuma, mely nem kevesebbet állít, minthogy a világ teremtése, Jézus fogantatása és kereszthalála ugyanazon a napon, március 25-én történt. Ha ezúttal nem is a böjti időben ünnepeljük, azt tudnunk kell, hogy a 692-es III. Konstantinápolyi Zsinat helyesnek ítélte az isteni foganásnak, még a Nagyböjtben való ünneplését is. Ennek hitbeli helyességét igazolja, hogy a jó katolikusok mind a mai napig – nap mint nap – imádkozzák: „Kérünk téged Úristen, öntsd lelkünkbe szent malasztodat, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk.”
És ez nagyon is helyénvaló, mert a megváltás ünnepkörében, húsvét diadalmas ünnepe tájékán, mily bensőséges, hogy hirtelen a megtestesülés titkára irányul a figyelmünk. E két titkot ugyanis nem szabad egymástól elválasztva szemlélnünk! (Folyt. holnap!)
