2. Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. (II/106)
Aki komolyan részt akar vállalni az evangelizációban, ajánlja fel magát a Szűzanya Szeplőtelen Szívének, ajánlja életét és munkásságát az ő oltalmába, s kérje az ő segítségét.
Az engesztelésben részt vállalók természetesen egyházközségükben is példaadó életet élnek, és különös gondot fordítanak az apostolkodásra. Fontos, hogy időről időre lelkésszel is találkozzon a közösség még akkor is, ha a lelkipásztor az engesztelő órákon nem tud jelen lenni. Az engesztelés lelkületét állandóan frissen kell tartani,s a felmerülő kérdésekben eligazítást kell nyújtani.
Soha nem szabad látványos sikerre törekedni. A lelkületre kell nagyon vigyázni. Nem szabad görcsösen a normákhoz ragaszkodni. Első mindig a nyitott szív, a készséges akarat, a kitartó ima, az alázatosság, a mindenre kiterjedő szeretet. Böjtölni is kell persze, ennek módja is ismert, de akit egészségi okok akadályoznának, annak is számtalan egyéb lehetőség áll rendelkezésére. A létszám kérdését is az Istenre kell bízni. Ha szívünk nyitott, s akaratunk készséges, hasznosítani tud bennünket az Úr.
Magasabb szintű lelki élet nem létezik következetesség, igényesség és benső fegyelem nélkül. A jelek szerint az engesztelőknek közel egyharmad része másfél-két év elmúltával feladja vállalkozását, mert nincs elegendő kitartása. Sok nehézség adódik az alázatosság hiánya, a szerepelni vágyás, az imádságos csend megbontása és a megrögzött hibákhoz való ragaszkodás miatt. Ha érnek is bennünket kudarcok, mindig legyen erőnk mindent újra kezdeni. Erdey atyát idézzük: ,,Ha azt érzem, hogy egész lelki életem oda sodródik mind jobban Szűz Máriához, ha én is megélem, hogy szívemet mindjobban betölti az engesztelés szelleme és a vágy, hogy Mária Szívével mindig jobban egyesüljek, akkor ez nyilvánvaló jele annak, hogy a Szűzanya engem is magának választott! Nyissuk meg csak lelkünket egészen ennek a szent hivatásnak! Ne féljünk az áldozatoktól! Ne sajnáljuk magunkat egészen ennek a nagy célnak, az engesztelés művének szentelni!'' (Erdey F.: A világ Királynője. Bp. 1944. 72. o.)
Sok erő forrása lesz, ha tudatosítjuk Jézus valóságos jelenlétét az imádkozó közösségekben: ,,Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük'' (Mt 18,20). Tehát Jézus személyesen van jelen az imádkozó közösségben. Éppen ezért mindig törekedjünk az összeszedett, az elmélyült és a hitből fakadó imádságra, s minden helyzetben emlékezzünk Jézus ígéretére: ,,...bármit kértek imádságban, higgyétek, hogy megkapjátok, és úgy is lesz'' (Mk 11,24). Megjegyzés: Erdey atya – vallotta egyik volt munkatársa – több látomásban részesedett. Ezek a revelációk a Jézus Szíve tisztelettel voltak kapcsolatban, s az engesztelés műve a fatimai események után ezekből az élményekből is ered. Az atya soha nem hivatkozik ezekre a víziókra.