E négy részes poszt-sorozat, azon kihívásokról ad áttekintést, amelyekkel a keresztények találkoznak, amikor szembe találják magukat azzal az új globális etikával, amely a hidegháború vége óta nehezedik ránk.
Az, hogy mit jelent ez az „új kultúra”, nem magától értetődő! A „puha egyetértés” látszata mögött a globális etikának olyan antikrisztusi programja van, amely a Nyugat hitehagyásában gyökeredzik, és 1989 óta a globális világkormány kormánykerekénél nagy hatalommal rendelkező kisebb csoportok állnak.
Sajnos, számos keresztény összekeveri az új kultúra – végtére is párhuzamos fogalmait – az Egyház szociális tanításával. Épp ezért fennáll a veszélye annak, hogy az „új etika” mögé keresztények is felsorakoznak, ráadásul abban a „fejlődő világban”, amelyben szembekerülhetnek a globalizáció hatásaival. Mindezt úgy, hogy a keresztények nem vonhatják kétségbe Isten gondviselő kormányzását a világ eseményeiben, sikereiben, kudarcaiban.
A Hittani Kongregáció „A katolikusok részvétele és magatartása a politikai életben” című 2002-es dokumentumában emlékeztet arra, hogy „a demokráciának, olyan etikai alapelvek igaz és biztos alapjára kell épülnie, amelyeket senki sem kérdőjelezhet meg, és amelyekre a társadalom élete alapul”, és hogy a demokrácia „csak annyiban lehet sikeres, amennyiben az emberi személy helyes megértésére támaszkodik”. Ha a demokrácia nem erre a szilárd alapra épül, akkor csődöt mond. A demokratikus intézmények külső homlokzata ugyan még a régi, a demokrácia azonban immár futóhomokra épül, és az ember nem tudja, ki is az, aki valójában kormányoz. (folyt.)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.