Rózsákból füzér az Úr Szent Oltárára
1887. május 8-án szentelték föl az új főoltárt és elhelyezték a Kegyképet. Ugyanezen a napon Bartolo megalapította a Leányárvaházat. Az első növendéke egy velencei kis árva volt, akit Máriának hívtak, de hamarosan öten, majd tizenöten lettek, végül alig lehetett őket megszámlálni.
1890-ben XIII. Leó pápa, Monaco La Valetta bíborost nevezte ki a kegy-hely protektorává.
1891 elején a készülő templomnak már világhíre volt, és a majdnem kész templom főoltára fölé elhelyezték az említett Rózsafüzér Királynője képet. Egy pápai legátus, Monaco La Valetta bíboros ünnepélyesen fölszentelte a templomot.
Még 1887-ben Bartolo Longo egy rózsakertet létesíttetett a templom mellé, hogy az oltáron mindig friss virág pompázhasson. Ezt az ország különféle kertészetei ajánlották fel adományként a Pompei Rózsafüzér Királynőjének. 
1891-re már pompázott a virágoktól. A gyönyörű kertben aztán mi más valósulhatott meg Bartolo ötlete nyomán, mint az Élő Rózsafüzér elrendezése, mely formai párhuzama volt annak a világmozgalomnak, melyet Pauline Jaricot, a domonkosok harmadrendjének tagja alapított ugyanezen a néven.
(A források felsorolását, lásd az első részben!)
A SOROZAT 8-án FOLYTATÓDIK!
