»Az Isten nem szorul rá arra, hogy én külsőleg is hajlongjak előtte.«
1) Nem "szorul rá" az igaz, de te rászorulsz és neked igenis kötelességed. A király vagy köztársasági elnök sem szorul rá, hogy tiszteletet mutass felé, ha megjelensz előtte. Nem az Isten szorul rá a te külsőleg is megnyilvánuló tiszteletedre, hanem az ész és erkölcs, a becsület és isteni törvény az, amely rászorít az alárendeltségi érzés és engedelmesség köteles kifejezésére.
2) Isten a Szeretet ‒ mondja János apostol. Aki a Szeretetet nem szereti, nem tiszteli, az hasonlatossá válik a lázadó angyalokhoz és a követőivé válik.
Figyelmeztető tény, hogy a Katolikus Hit egyetemes lanyhulása visszavezethető az imádás és a tisztelet gesztusainak minimalizálására, elhagyására, vagy profanizálására.
A Szentírás és a hiteles magánkinyilatkoztatások sokszor hangsúlyozzák Isten irgalmas szeretetét, hosszan tűrő megbocsátó és végtelen jóságát (Neh 9,17), mely az időben élő ember számára véges. Bár találékony szeretetében a legvégsőkig elmegy, hogy a szegény bűnöst megmentse a magára vont büntetéstől. Ám aki tiszteletlen Isten iránt, azzal szemben nem iktathatja ki eszköztárából a végső büntetést, ezzel ugyanis Ő maga nyitna kaput a szeretetével való visszaélésre. Világosan látnunk kell tehát, hogy az emberi életben a járványok, a halál és negatív politikai fordulatok, a természeti csapások az Isten iránti tisztelet elhagyásának, vagyis az elhatalmasodó bűnnek a következményei!
Ha nincs életünk előterében Isten, akkor az egyre bővülő terephez jutó sátán tönkretesz mindent, sőt a kárhozat felé tuszkol mindenkit, akit csak tud, „hazug, gyilkos és ordító oroszlán” módjára. Mindannyian szüntelenül harcban állunk és ehhez természetfeletti segítséget kapunk a szentségekben, melyek iránt kötelesek vagyunk méltón kifejezni áhítatunkat, tiszteletünket! „Kerüljétek a profán, újdonsághajhászó fecsegést, az álságos ellenvetéseket, amelyet némelyek elfogadtak és a hittől elszakadtak” (Tim 6,20-21). A krisztusi hittől való elszakadás pedig óhatatlanul a kárhozat lehetősége!
(Források az első részben!)