»Fő az, hogy mindenki becsületesen éljen, a vallás mellékes.«
1) Először is, épp azért kell vallás, hogy mindenki becsületes lehessen! Másodszor: aki nem vallásos, vagyis aki Istennel szemben nem teljesíti kötelességét, az már ezen a címen sem nevezhető becsületesnek. A helyes, ha mindenki teljesíti kötelességeit, de mindenekelőtt az Isten iránt! Mert ahol az emberek Istennek nem engedelmeskednek, ott tapasztalás szerint egymással szemben sem tartják meg a becsület és tisztesség kötelességeit. Helyesen írja XII. Pius pápa, hogy a háborúk, szerződésszegések, ellenségeskedések és féktelenségek onnan erednek, hogy aki nem hajol meg Isten törvénye előtt, az nem hajol meg semmiféle erkölcsi törvény előtt sem.
A vallás hívei között is vannak jellemtelenek, sőt gonosztevők, viszont a vallástalan emberek közt is akadnak jellemes emberek.
Ebből legfeljebb az következik, hogy mindenütt vannak kivételek. De mindenki kivételnek is érzi, ha valaki vallásos ember létére mégis megfeledkezik magáról. Hasonlóképp szembeötlő, ha valaki a természetes erkölcsiség követelményeit kényesen szemmel tartja, de ugyanakkor nem veszi észre, hogy Istent teljesen kihagyja az életéből! A legderekabb emberek, a kötelességtudás és lelkiismeretesség legragyogóbb példaképei, a legönzetlenebb hazafiak és családapák, legnemesebb lelkű anyák, hitvesek, gyermekek és a legtisztább ifjúság, tapasztalás szerint mindig a vallásos élet talaján teremnek! Viszont a gonosztevők, a csalók, paráznák és tolvajok, önzők, másokat lelkiismeretlenül eltaposók csaknem kivétel nélkül az istentelenek közül kerülnek ki. Csak szét kell nézni az életben!
2) Isten nélkül lehet élni, de meghalni már nem!
Az ember – olykor még keresztényként is –, mily keveset gondolkodik az élet teljességéről! „Hány ember eszik-iszik, házasodik, vesz, elad, épít és gyűjt. Barátai, ellenségei, örömei és szenvedései adódnak és elmúlnak, de végül is hiába született és hal meg, mert egy életen át soha fel nem ébredt!” (Joubert)
Ez a 'soha fel nem ébredés' – a lét céljára való rá nem eszmélés –, a legnagyobb hiányossága materialista korunk hajszolt emberének, aki mindent habzsol és kiélni igyekszik, ám végül épp a saját lelkére nem marad ideje! Ez azonban, korántsem véletlen! A hírközlő eszközök pszichotechnikai manipulációkkal reklámozzák a külsőséges életet, s az erre fogékony ember benső személyiségtudata, hite és lelki kulturáltsága sorvadásnak indul. Az igazságot és a fontosat nem hallgatja meg, de a meséket elfogadja (2Tim 4,4). Márpedig, hogy mi az igazán fontos? Ennek igazságát az Evangélium tanítja: először is az Isten országa, a többi hozzá adatik! És ez az „ország” bennünk van, csak legyünk figyelmesek szívünkben! „Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságtokat. Hiszen az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben.” (Róm 14,16-17) (A bensőséges lelki élet - kiadatlan kézirat. Szerkesztette: Begyik Tibor OCDS)
(folyt.) (Források az első részben!)
