»A vallás kiöli az életörömöt.«
1) Annyi igaz, hogy a vallás nem engedi meg ösztöneink zabolátlan és lelkiismeretlen kiélését. A vallás féket rak a szenvedélyeinkre s határokat állít csapongó vágyaink elé. De éppen ezzel védi is a társadalmi együttélés legfőbb kincsét: az erkölcsöt és kölcsönös jogtiszteletet.
Jaj lenne az emberi társadalomnak, ha mindenki azt tehetné, amit akar! Ha a tolvaj szabadon lophatna, a zsarnok szabadon kegyetlenkedhetne, az ügyesebb és ravaszabb szabadon zsákmányolná ki a felebarátját! Ha a magasabb helyen ülő kénye-kedve szerint visszaélhetne mások alárendelt helyzetével! Ha egy férj és feleség szabadon taposhatná lábbal a hitvesi hűséget, ha a gyermekek szabadon garázdálkodhatnának s megfeledkezhetnének büntetlenül a szülők iránti hála, tisztelet kötelességéről. Az életörömök korlátlan hajszolása csak a sikkasztóknak, rablóknak, gonosztevőknek használna, nem pedig a becsületes embereknek.
Viszont van egy életöröm: a jó lelkiismeret öröme, az Isten és az emberszeretet békéje és az örök élet reményének boldog biztonsága, amely ha nem is olyan zajos, mint az érzékiség örömei, viszont mélyebb, igazabb, felemelőbb öröm minden evilági gyönyörűségnél. Ennek az örömnek pedig a vallás az igazi szülő anyja és hordozója.
2) Lelketlenül az élvezetek halmozása se öröm, míg a lélekben átélt egyetlen pillanat is határtalan boldogság lehet!
A jövő boldogságáért érdemes vállalni az átmeneti boldogtalanságot is!
Míg az emberek szemében, a több fáradtságba került cselekedet az értékesebb; Isten szemében viszont az, melyet jó szándék vezérelt. (Liguori Szent Alfonz)
Életünk elsődleges célja nem az, hogy kellemesen éljünk a földön, hanem az, hogy megmentsük a lelkünket. (uo)
Az Úr nem nagy tetteket vár tőlünk, hanem azt, hogy amit teszünk, helyes szándékkal tegyük! (uo)
Kevesen ismerik fel, hogy boldogtalanságuk valójában görcsös boldogságkeresésükben gyökerezik.
Az isteni törvények nélkül bármit tehetsz, bármi lehetsz, de megelégedett és boldog - az soha!
A keresztény erkölcsiséget sokan egyoldalúan a szexuális erkölcsre igyekszenek leszűkíteni, holott az erkölcsi élet (és a kereszténység) középpontjában a szeretet áll, amely a hittel és a reménnyel együtt a három legfontosabb erény. A keresztény élet követelménye visszavezethető a négy sarkalatos erényre: az okosságra, igazságosságra, mértékletességre és lelkierősségre.
(folyt.) (Források az első részben!)
