Miként küzdhető le az engesztelésre való lelki erőtlenség?
Ha a hiteles Mária-jelenésekben nem ismerjük fel a Szent Szűz gyermekeit mentő anyai igyekezetét, akkor nem ismertük fel a Fatimai Üzenet célját és súlyát sem!
Már nem lehet azzal érvelni, hogy "minek a fatimai üzenet, amikor ott az Evangélium! Nem a zarándoklatok kellenek, hanem a következetes hitélet!" – Milyen igaz is! De kérdés, lehet-e ébresztgetni egy ájult embert, szép szavakkal? A lelkek sokasága ugyanis ájult állapotban van, és nemhogy a bensőséges lelki élet, de már a józan emberi ész megfontoltsága sem működik a tömegek jelentős részében. Persze de más is lenne, ha oly sokak evangéliumi életet élnének és nem lelnék örömüket a pusztításban!
Mert nem az Evangélium hatástalan, hanem az emberi fogékonyság tompult el a kegyelem iránt. Az emberek sokasága ugyanis elveszítette a hitre való érzékét. – Mit "érzékét"? – Az igényét! Így aztán aligha csodálkozhatunk, ha az Égi Édesanya leleményes kegyelmi eszközökkel próbálja végveszélybe sodródott gyermekeit "felébreszteni", hogy megmentse valamennyit a kárhozattól! Mert a helyzet súlyos!
Modern világunkban az üdvözülni akaró ember hitét az erőtlenség és ennek folytán a túlzott hiszékenység súlyosan veszélyezteti. A hívő emberek egyre jobban nélkülözik a tanúságtevő keresztény környezetet. Sokan ráadásul nem is hallottak a megváltás mibenlétéről, a kárhozat veszélyéről és Jézus neve is legfeljebb, mint "szupersztár" ismert előttük! Ezektől a lelkektől, sajnos nem lehet elvárni a fatimai üzenetek megvalósítását!
Sajnos, még az egyébként jó szándékú – az Istennel és Egyházzal még kapcsolatot tartó emberek is –óhatatlanul átveszik az imént példázott elfásult mentalitást, és a "végre valami újat váró" hajlamuk folytán, könnyen felülnek a hamis próféciáknak! Ennek következtében, a még meglévő, az Egyház iránti tiszteletük, pláne a hűségük, így vagy úgy de megfogyatkozik, sőt könnyen az ellentáborba sodródnak!
Ma már látványossá vált, hogy a szekularizáció, az elvilágiasodás, az erkölcsi liberalizmus és az ezoteriába hajló csodavárás szörnyű pusztítást végez a lelkekben. Ez pedig, egyenes következményeként – különböző okok miatt ugyan –, de az egész világon (s nemegyszer az egyházi berkekben is) az istenfogalom torzulását okozza (erőltetett modernizmus). Az Istenanya világos és követhető módozatokat közölt velünk – Egyházával – Fatimában: bűnbánat, rózsafüzér imádság, felajánlás Szeplőtelen Szívének, az öt első szombat megtartása, az ezeken való szentgyónás, szentáldozás és a Két Szív engesztelése! Mindezen pontokat, 
Albino Luciani bíboros, az 1978-ban 33 napig uralkodó pápa, 1977-es fatimai zarándoklata alkalmával, szentbeszédében világosan összefoglalta:
1. Meg kell bánnunk bűneinket és nem szabad az Urat újra és újra megbántanunk.
2. Imádkozni! Az ima az Istennel való kommunikáció eszköze. Az emberek közti kommunikációs eszközök, mint a TV, rádió, mozi és sajtó manapság túlzottan uralják az életüket és úgy tűnik, mintha ezek ki akarnák szorítani az imádságot. Az egyik megöli a másikat – és úgy látszik ez igaznak bizonyul, a média javára!
3. Imádkozzuk a rózsafüzért!
4. A pokol létezik és oda lehet kerülni. Fatimában a Szűzanya a következő imádságra tanított: "Jézusunk, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, s vidd a mennybe a lelkeket." Ezen a világon sok fontos dolog van, de semmi sem fontosabb, mint példamutató élettel kiérdemelni a mennyet. Ezt nem Fatima mondja, hanem az Evangélium... (Mt 16,26)
(vö. "pur-magazin" 6. évfolyam, 9. szám, 1992. május 4., 75 éve Fatima, különkiadvány) 
Az emberek azonban elerőtlenedtek lelkileg, tömegesen elveszítették képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre és nem képesek – nem is értik –, hogy mennyire szükséges engesztelniük a végtelenül megbántott Istent, és mennyire szükséges részt venniük az Üdvözítő Jézus megváltó munkájában! Az evangéliumi hitben való kitartó erőfeszítés nélkül pedig senki sem üdvözülhet.
Az Egyház Anyja erre a gyengeségre, erre az erőtlen keresztényi életre esdett ki számunkra többletkegyelmet Istennél a Szeretetláng ajándékával.
