A pokol látomása 1 (Giuliani Szent Veronica naplója nyomán)
"Hirtelen ott találtam magam egy sötét, mély, bűzös helyen, hallottam bikák hörgését, oroszlánok üvöltését, kígyók sziszegését, sokféle hang borzalmas zűrzavarát, mennydörgést is, és mindez félelmet és rettegést váltott ki belőlem. Eközben tűzvillanásokat és sűrű füstöt láttam.
Majd láttam egy nagy hegyet teljesen beborítva kígyókkal: kígyók és hüllők összefonódva, megszámlálhatatlan nagy mennyiségben. Az volt az érzésem, hogy alattuk valahogy átkok és szörnyű hangok vannak, és az angyalaimhoz fordultam, hogy megkérdezzem tőlük, mik azok a hangok, és azt mondták, hogy ott nagyon sok zavart lélek van, de ez a hely még a legelviselhetőbb. Ekkor hirtelen kinyílt a nagy hegy, és úgy tűnt, hogy az egész tele van démonokkal és lelkekkel! Nagy számban! Azok a lelkek összeragadtak, mintha csak egyek lennének, és így a démonok magukhoz láncolták őket tűzláncaikkal, és mintha a démonok és a lelkek ugyanazok lennének, minden léleknek oly sok démonja volt, hogy nem is lehetett megkülönböztetni őket. Leírhatatlan az, ahogyan láttam őket, csak azt tudom, hogy én felfogtam a látványt, de kifejezni magamat nem tudom, mert ez a földön semmihez sem hasonlítható.
Átszállítottak egy másik hegyre, ahol az állatok szeméből, orrából és szájából tűz jött ki, foguk éles, és rájöttem, hogy a lelkeket tapossák, tépik és falják fel. Ha sikerült nekik, nem hagyták abba, rájöttem, hogy ez örökké tart. Láttam más hegyeket az elképzelhető legkegyetlenebb kínzásokkal, de lehetetlen leírni, mert ezt emberi elme soha, de soha fel nem foghatja.
Ennek a helynek a közepén van egy magas, széles trón, melyet a démonok argali juhokként maguk képezik. Itt a legkísértetiesebb a küzdelem! Középen a démonokból álló szék, ezen ül Lucifer, szörnyű, iszonyatos. Ó, Istenem! Mintha a feje száz démon fejéből lenne, százszor akkora, mint a többi démoné, és minden egyes fej tele nagyon hosszú tüskékkel a tetején, és mindegyik végén egy-egy bikafej nagyságú hatalmas szem, melyek a Pokol lángjainak tüzes nyilait küldik szerteszét. És bár ez egy nagyon nagy hely, telve lelkek és démonok millióival, mind csak ezt a látványt látják, teljes élességben, fátyol nélkül, és mind ugyanúgy szenvednek Lucifertől. Ő mindenkit lát, és mindenki látja őt.
Megértettem, hogy amint a Mennyországban Isten közvetlen szinelátása mindenkit boldoggá és áldottá tesz, addig itt, Lucifer, az ördögi szörny rémisztő arcának látványa kínoz minden lelket. És ő átkoz és káromol mindent, kísért és kínoz. Angyalaim ezt mondták nekem: ez nekik az Örökkévalóság! Ó, Istenem!"
