(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)
Tekintve, hogy a kapott sugallatokkal kapcsolatban Annát néha lelki nyugtalanság gyötörte. Az Úr tudtára adta, hogy miként ismerheti fel egy-egy sugallatról, hogy Tőle vagy pedig a gonosz lélektől származik. (Sok mai látnok megfeledkezik ennek lehetőségéről és azt hiszik, hogyha valami jónak és szépnek látszó sugallat fogalmazódik meg bennük, az biztosan az Úrtól van. A kísértő azonban nagyon ravasz! Nem a sugallat "szép és jó" volta a lényeg, hanem a belőle fakadó végső következmény!) Ugyancsak Jézus hívta fel figyelmét az alázatosság fontosságára, valamint a büszkeség veszélyeire. Rámutatott neki a lelki élet hullámmozgásaira, melyek következtében az emberek olyanok, mint a szélkakasok. Ha a kegyelem szellője megérinti őket, máris fellengzős ígéreteket tesznek, ha viszont jönnek a megpróbáltatások, Péter apostolhoz hasonlóan elárulják Mesterüket. Az Úr arra is figyelmeztette, hogyha valaki a kapott kereszttől menekül, még nehezebbet kap.
Az Úr kiváló főpapokhoz irányította, akiknek mindent el kellett mondania. Ezek közé tartozott Don Rafaele Natali is. Őt nevezhetjük családtagnak is, mert hosszú évekig a Taigi családnál étkezett, s Annának amolyan személyi titkára és életrajzírója volt. Mindezt annál is inkább, mert Anna nem tudott írni, és Natali atya fontosnak tartotta, hogy napról-napra feljegyezze azokat a megvilágosításokat, amelyeket Anna kapott, és amelyeket – a gyónáson kívül – vele közölt. Tanácsokat adott Annának, miként ő is kapott tőle. Elmondható, hogy Taigi Annamária mellett vált szent életű pappá.
Közben egyre nőtt a család nyomora. Don Natali naponta volt kénytelen segítség után nézni. Ennek tudata Anna asszony számára leírhatatlan szenvedést okozott.
Amikor néhány gazdagtól tyúkokat, gyümölcsöt, bort vagy ajándékokat kapott, azt megköszönve maradéktalanul továbbadta a gyógyíthatatlan betegeknek.
Don Natali minden nap misézett Anna imahelyiségében, és szentáldozásban részesítette őt.
1837. június 2-án, a Nagyhét első napján vasárnap, Annamáriát kirázta a hideg. Nagyhétfőn, a szentáldozás után hosszú ájulatba esett. Azt gondolták, hogy meghalt, de valójában elragadtatásban volt. Az Úr ekkor közölte vele, hogy Nagypénteken, szenvedésének napján fog meghalni. Amikor magához tért, élénk örömmel hozta Don Natali tudomására a jó hírt.
Egyik kezében a rózsafüzérével, a másik kezében a názáreti Jézus képével imádkozott.
Ezt követően kétszer hívta a férjét, megvigasztalta és megköszönte neki a gondos ápolást, majd egyenként szólította gyermekeit, figyelmükbe ajánlva az imádságot és a közös rózsafüzért, a Szűzanya szeretetét és az egyetértést. (folytatódik!)
(A képen Don Natali kézírása, Annamária látomásáról!)
