A vallásszabadság korlátozása és az egyházak üldözése Magyarországon a szovjet típusú diktatúra idején Horváth Attila cikke, mely megjelent a POLGÁRI SZEMLE 2014. március 10. évfolyam 1–2. számában (A szerkesztő KIVONATA!) Forrás Képek az internetről!
A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének Titkársága 1950. június 14-én titkos utasítást adott ki: „A papi békemozgalmat fel kell használni a katolikus alsópapság és a felső vezetők szembeállítására.” Továbbá – így szól a tervezet – ki kell alakítani egy papi réteget, amely hajlandó vállalni azt a látszatot, mintha az állam egyenrangú partnerként kezelné az egyházat. Közülük kell a püspökök mellé helyezni vezető posztokra azokat, akik végrehajtják még az egyházellenes intézkedéseket is.
Ennek kapcsán mindegyik püspöki székházba betelepültek az Állami Egyházügyi Hivatal nagy hatalmú megbízottjai, akik teljes mértékben ellenőrzésük és irányításuk alá vonták a püspök és a püspöki hivatal teljes tevékenységét. A püspökök gyakorlatilag elvesztették az önállóságukat, döntési, irányítási jogkörüket. Az ún. bajuszos püspökök cenzúrázták pásztorleveleiket, körleveleiket és egyéb kiadványaikat, levelezésüket. Kezelték a püspökök pecsétjét, és jelentést küldtek az Állami Egyházügyi Hivatalnak a püspökök nyilatkozatairól, tevékenységéről. A tanácsi főelőadóknak minden egyház-politikai kérdés eldöntése előtt ki kellett kérni az Állami Egyházügyi Hivatal illetékes megbízottjának véleményét.
(Kép: A kistarcsai gyűjtőláger.)