A harmadik vád, mely az Utolsó Ítélet napján következik
Hátra van még, hogy a harmadik vádról szóljak, amely az ítélet utolsó napján következik. A másik kettőről már beszéltem, de hogy jobban lásd, mennyire becsapja magát az ember, beszélni fogok a harmadikról is, azaz az egyetemes ítéletről, melyben a boldogtalan lélek kínja felújul és megnövekszik, mert − miközben újra egyesül a testtel − elviselhetetlen szemrehányásban, szégyenben és gyalázatban lesz része.
Tudd meg, hogy az ítélet utolsó napján az Ige jön el, (...) hogy hatalommal vádolja a világot (...), hogy a saját személyében vádoljon ; és nem lesz teremtmény, aki ne rettegne majd, mivel mindenkinek megfizet úgy, amint jár.
Tekintete a szerencsétlen kárhozottak számára akkora rettenetet és oly nagy gyötrelmet fog jelenteni, hogy nyelv azt képtelen elmondani; az igazakban viszont a tiszteletteljes félelemmel együtt majd igen nagy vidámságot ébreszt. És ez nem azért van, mintha az arca változna, hiszen (...) emberi természete szerint is változhatatlan az arca, mert a feltámadás dicsőségét öltötte magára, hanem a kárhozottak szemei számára mutatkozik ijesztőnek, minthogy a kárhozott azzal a sötét és szörnyű szemmel nézi Őt, amely a sajátja. (D. 79)
