A Magyar Katolikus Püspöki Kar, az istentiszteleti Kongregációtól kért és megkapott engedélye alapján, 1986. júniusi konferenciáján döntött a kézbeáldoztatásról és engedélyezte folyó év szeptember 1-vel a kézbeáldoztatás lehetőségét. Az új gyakorlat bevezetése előtt a püspöki kar körlevélben fordult a papsághoz és a hívekhez. A körlevél, két kiegészítéssel, lényegében magyar fordításban közli a Kongregáció által meghatározott szabályokat.
A körlevél az általános buzdítás mellett megjegyzi, hogy "ezek a szabályok azt a célt szolgálják, hogy emlékeztessenek az Oltáriszentség iránti tisztelet kötelességére, függetlenül a módtól, ahogyan a szentáldozáshoz járulunk". Az első és az utolsó szabály a legfontosabb. Az első előírás szerint a kézbe áldoztatásnak ki kell fejeznie, amiként a nyelvre történő áldozásnak is, a tiszteletet Krisztus valóságos jelenléte iránt az Eucharisztiában. Ezért hangsúlyozni kell, miként ezt az egyházatyák is tették, a hívő imádó gesztusának méltóságát, nemességét. Az utolsó előírás fontosnak tartja megemlíteni, hogy "a híveket hagyni kell, hogy teljesen szabadon válasszák az áldozás egyik, vagy másik módját". A püspökkari körlevél egyik kiegészítő szabálya előírja, hogy kézbeáldoztatásnál is a ministránsnak tartania kell az áldoztató paténát, a másik pedig kézbe történő áldoztatásnál megtiltja a két szín alatti áldozást. (Forrás az első részben)
A szerkesztő megjegyzése: A közölt Vigilia cikk elején (ld. az 54/1 részben!), a püspökök kérelmében világosan megfogalmazódott, hogy "amint ez a kereszténység első századaiban is szokásban volt".
Igen ám, csakhogy nem az első századok szokása szerint valósult meg a szentáldozás módja!
1) Az első századokban nem állva áldoztak, hanem térdelve, vagy ha ültek, mélyen meghajoltak!
2) A kézben áldozónak előtte kezet kellett mosnia.
3) A Szentostyát a bal kezébe helyezte az áldoztató, és az áldozó nem a jobb kezével vette magához az Eucharisztiát, hanem a nyelvével felnyalta! Hölgyeknek egy fehér kendőt kellet a kezükre teríteni (lásd alább)!
4) Fentiekből következően több helyütt súlyosan sérül az imádás gesztusa, hiszen az áldozó nem hajtott térdet a Legfölségesebb Isten előtt, a kezének tisztasága bizonytalan, és a leeső darabok "fragmentumok" biztonsága sem megoldott, különösen a "kétkezes" áldozás következményeként!
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.