Egy napon az Úr Jézus e szavakkal szólt hozzám: „Ugye látod, 
mennyire szeretlek? Jóra való törekvésed így jutalmazom, és megváltó munkám javára fordítom, mert szükségem van áldozataidra, hogy a Mi közléseink lendületét és megbántott Szent Szívem engesztelését így szolgáld szünet nélkül.
Még hosszan beszélgetett és kérését kihangsúlyozva ismét gyóntatómhoz küldött: „Kérésemet ismételd meg előtte. Ne félj és mondd meg, hogy kérésem mindaddig fönntartom, amíg az Általunk közölt kérések a Szentatyához el nem jutnak. Továbbá azt is közöld, hogy azért szüntettem meg lelkedben a kételyek kínzó szenvedéseit, hogy megerősödj. Szenvedéseid most így kívánom igénybe venni. Közöld gyóntatóddal, hogy Én úgy változtatok szenvedéseiden, ahogy azt isteni bölcsességem és megváltó munkám kívánja. Ne féljen ő sem, hagyatkozzon Rám. Ez nem a gonosz megtévesztése, hanem, ismétlem, így válik áldozatod megváltó munkám javára.
Erzsébet, kitartó türelemre van szükséged, és ahányszor Én küldelek, csak menj készséggel, alázattal. Vigyázz! Mert gyóntatód parancsát nem mellőzheted el, még az Én isteni kérésem miatt sem!
Az Úr Jézust bátorkodtam megkérdezni, hogy ez a kérése nem próbatétel volt-e részemre. „Nem, mert ha gyóntatód kérésem nem mellőzi el, hanem Rám hagyatkozva elfogadta volna úgy, mint te, Én közreműködésem által létrehoztam volna azt, hogy a te áldozatvállalásod meghozta volna azt az eredményt, mely isteni terveimben benne volt. Gyóntatód ugyanis, beleegyezése után minden erejével odahatott volna, hogy az ügy a Szentatyához kerüljön, mert a te áldozatos, szigorú böjtvállalásod állandóan sürgette volna őt az intézkedésekre.
Néhány nap múlva az Úr Jézus ismét az alázatosságról beszélgetett. Soha, egy pillanatig se éljek alázatosság nélkül, és még sok mindent mondott az alázatossággal kapcsolatban, melyről azt kell írnom, hogy átmegy elmém tudatába. Mint eleven tűz, lelkemben ég az Ő szent akarata és kérése, melyről beszélgetett velem. /Mivel gyóntatóm a böjtöt nem engedélyezte, az ügy csak évekkel később juthatott el a Szentatyához. Későbbi lelki vezetőm első kérésre engedélyezte az Úr Jézus által kért negyven napos böjtöt: „Leányom, ha az Úr Jézus ezt kéri, meg kell tenned!”/.
