A kilencnapi szigorú böjt után így szólt: „Hívj meg asztalodhoz vendégnek szerény reggelidhez! Ne légy közömbös, mert akkor azt kell hinnem, hogy kelletlenül teszed Értem. Hozd el gyengeségeidet Hozzám. Nehogy azt hidd, hogy ez nem érdemszerző! Ismerlek Én nagyon jól. Nyitott könyv Előttem lelked legrejtettebb zuga is, de elvárom, hogy valld be fogyatékosságaidat, mert így már ezek is érdemszerzők lesznek számodra.” „Én Jézusom, úgy akarom bánni bűneimet, ahogy még soha senki meg nem bánta. Szívemnek minden dobbanása kevés. Ahány kis porszem van a világon, mindbe belehelyezem szívem bánatát, hogy fújja a szél Hozzád engesztelésül megszámlálhatatlan sok bűnömért.” És mikor így elkeseregtem bűneim bánatát, Ő nagyon meg volt hatódva, és csendes, halk szavakkal csak ennyit mondott:
„Leánykám, ennyi bánatra ráteszem egyetlen csepp Vérem parányi részét, és teljesen megbocsátom, elfelejtem (bűneidet). Ezt a nagy bűnbánatot ajánld fel Nekem a bűnösök helyett.”
Örömömben azt sem tudtam, hogy szóljak Hozzá. „Édes Jézusom, megyek Hozzád nyári hajnal harmatos virággal telt, üde reggelén, mikor még álom szunnyad a szívek rejtekén, hogy ki köszönt, az elsők között legyek én. Mindig kevés az idő, amit Nálad töltök, elrepül, mint felhőn úszó fény. Megyek tikkasztó melegben, égető napsütésben, mert nagyon szeretlek én. Nálad nincs senki, Hozzád viszem lelkemet, s érzem, az örökmécses hív. Megyek Hozzád az est párás homályában, mert nagyon szeretlek. Megyek zuhogó esőben, feneketlen sárban, megyek hófödte, horpadt árkokon át, csak cikázó hópelyheket lát szemem, de én csak megyek, mert szívem csak érted ver, Istenem. (I/77-78)
Más alkalommal így szólt az Úr: „Erzsébet, nagy kérésem van hozzád. Elvállalod?
Böjtölj kenyéren és vízen addig, amíg a szent ügy el nem jut a Szentatyához.” Ezt a kérést újra megismételte néhány nap után. Engem az előző kérés nagyon zavarba hozott, mert arra gondoltam, erre nem leszek képes a magam erejéből. Így szóltam az Úrhoz: „A kérés elfogadása legyen a teljes Rád hagyatkozásom és önátadásom megújítása Előtted, Uram, Jézusom.” Most nem volt gyötrő kétely bennem amiatt, hogy ez az Úr Jézus kérése és akarata-e, mert a szeretet tüze éget. Csak azt akarom, amit az Úr akar, így tehát nem kell félnem a gonosztól, a gonosz megtévesztésétől. Mégis, erre a kérésre nem tudtam azonnal igenlő választ adni, és az történt velem, amire nem emlékszem életemben, hogy napokig vajúdtam volna valamin.
Általában mindig gyorsan döntöttem, hogy miként lehetne megvalósítani és nyomban hozzá is fogtam. Az Úr kérésének hallatán, fellépett bennem a gyengeségem érzete. Teljes erőmmel ellene voltam és úgy éreztem, hogy képtelen leszek megtenni. Három napig küszködtem magamban, majd a negyedik nap már elfogadtam gondolatban, az ötödik-hatodik napon már bele is egyeztem. A hetedik napon már örvendezéssel telt meg lelkem. Az Úr akaratának teljes elfogadása után elmentem a mellém rendelt nővérhez és beszámoltam a lelkemben történő dolgokról. Ő ugyanis éppen gyóntatómhoz készült menni. Én megkértem, hogy kérjen számomra engedélyt a böjt megtartására. Az Úr kérésétől számított kilencedik napra megkaptam az eltiltó választ. Ezután lelkemben két napig nyugalom volt, de az Úr Jézus megismételte kérését ezen szavakkal: „Kérésem továbbra is fenntartom, melyet gyóntatódnak többször is meg kell ismételned. Én nagyon zavarba jöttem, és az Úr Jézus előtt gyóntatóm eltiltására hivatkoztam.
1965. szeptember hónap végén az előre megbeszélt időre gyóntatómhoz mentem, és remegve a nagy nehézségek után megismételtem az Úr kérését. Gyóntatóm ismét tagadó választ adott és kifejtette előttem ennek lehetetlenségét. Én a kérést még ennek ellenére is megismételtem, mivel ez az Úr kérése volt. Gyóntatóm tovább fejtegette előttem, hogy ő csak az Istentől kapott jogait gyakorolhatja, de ezt ő nem engedheti meg, mert ez az V. parancsolatba ütközne. És még több oldalról is megvilágította előttem ennek lehetetlenségét.
Én ismételten az Úr Jézus szavaira hivatkoztam. Ő erre azt válaszolta: Ha az Úr Jézus neki is tudtára adja kérését, ő nem fog ellene szegülni akaratának. Ha az Úr kérése az ő lelkében is bizonyosságot kap, akkor ő azonnal eljön hozzám, és nem várja meg azt, hogy én újra kérjem, hanem azonnal megadja az engedélyt. Amikor az atyától eltávoztam, utána néhány órára megszűnt lelkemben mindaz a szenvedés, melyet az elutasítás miatti szorongás váltott ki lelkemből. Ez csak néhány órán át tartott. Aztán a szenvedések oly erővel leptek meg, hogy napokon át alig volt jártányi erőm. S bármire is gondoltam, ami az étkezéssel összefügg, az ájulás környékezett. A reggeli és a vacsora idején ez megszűnt bennem, mert az Úr Jézus kérésére évek óta csak kenyeret és vizet veszek magamhoz. Erre Ő kért, hogy csak délben vegyek magamhoz egyéb ételt, de azt sem az ételek ízéért, hanem kizárólag testem táplálására. Hétfőn és csütörtökön is csak kenyéren és vízen, és pénteken is csak este hat óra után veszek magamhoz más táplálékot. Így ezeken a napokon megszűnik lelkemben az a szenvedés, melyet akkor érzek, ha más táplálékot is veszek magamhoz. Nem tudom leírni azt a szenvedést, melyet azóta elszenvedek. Belső szorongás, undor és rosszullét lép fel bennem".
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.