Hit, tudás és akarat
Isten választ ad az embernek az élet értelméről feltett kérdésére: "valójában csak a megtestesült Ige titkában tárul föl az ember titka. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, az emberi személy titka megfejthetetlen marad. Hogyan találhatna az ember választ oly drámai kérdésekre, mint a fájdalom, az ártatlan szenvedése és a halál, ha nem abban a világosságban, mely Krisztus szenvedésének, halálának és föltámadásának misztériumából sugárzik?" (Fides et ratio, 12) 
Az ember a személyes szabadságát legteljesebben a hit aktusával fejezi ki, tehát azáltal, hogy teljesen átadja önmagát Istennek, aki a szeretet. Szent II. János Pál hangsúlyozza, hogy "a hit teszi lehetővé mindenkinek, hogy szabadságát a lehető leginkább kifejezze. Más szóval, a szabadság nem az Isten-ellenes választásokban teljesedik be. Valójában hogyan is lehetne a szabadság hiteles használatának tekinteni a vonakodást, hogy az ember megnyíljon az előtt, ami lehetővé teszi teljes kibontakozását, és eldönti, hogy benne fog élni" (Fides et ratio, 13). 
Az istenhit megélése azt jelenti, hogy mindennap átadjuk magunkat Istennek, határtalanul bízunk benne, és megtesszük akaratát, mely a parancsolatokban, az Egyház tanításában, a Szentírás szövegeiben és a helyes lelkiismeret szavában nyilvánul meg. A hívő ember mindennap imádkozik, óvakodik mindenféle rossztól (1Tesz 5,22), s ha bűnbe esik, azonnal a kiengesztelődés szentségéhez járul, melyben megtapasztalja Isten irgalmasságának csodáját ‒ minden bűn bocsánatát.
A hit útján a szentek a legnagyobb szakértők. Szent Fausztina azt írja, hogy az elején "csak egy kis jóakarat kell hozzá. Ha Jézus egy lélekben észreveszi a jóakaratnak ezt a kis szikráját, siet, hogy odaadja magát a léleknek, és semmi sem tudja visszatartani Őt; sem a hibák, sem a bukások, semmi sem. Jézus segítségére siet az ilyen léleknek, s ha ez a lélek hű marad Isten kegyelméhez, rövid időn belül eljut a legnagyobb szentségre, melyre egy teremtmény eljutni képes itt a földön. Isten nagyon adakozó, s kegyelmét senkitől sem vonja meg, többet is ad, mint amire kérjük" (Napló, 291).
Kérjük mindennap az élő hit ajándékát, a teljes, határtalan, gyermeki bizalmat Istenben! Kérjük az irgalmas Istent, hogy adja meg a hit világosságát a hitetleneknek és a megtérés kegyelmét a megrögzött bűnösöknek. Ne feledjük, hogyha nem akarunk hinni, nem is fogunk! (Szeressétek Egymást 20/2016 – részletek)
(folyt.)
